Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2001
Halász Alexandra: Dokumentumok a korai magyar bélyeghamisításokról
EzállaB.O. 11 473-11 474. számú iratban: „Tárgy: Bordy Károly budapesti (Király utca 87. szám) lakos kérvénye, hogy a levéljegyek hamisításának fölfedezéséért 10 000 Ft jutalomban részesíttessék. [...] A jelen beadványra meg kell jegyeznem, hogy azon állítás, miszerint folyamodónak azt mondtam volna, »Ön az államnak nagy szolgálatot tett, fogadja köszönetemet addig, míg az állam Önről gondoskodni fog«, az első szótól az utolsóig nem igaz. Egész ellenkezőleg, midőn elismertem, hogy intézkedésre szükség van, hozzátettem hogy följelentése korántsem oly horderejű, minőnek ő azt föltüntetni szeretné, és hogy részemről a teendőkről egészen tisztába vagyok, úgyhogy második fölfedezésére, egy tökéletes betűző kifizetésére költségem sincs. Minden, mit neki ígértem, az volt, hogy fáradozásának megjutalmazásáról a főigazgató úrnál 100 Ft jutalmat fogok indítványba hozni. Tanúm ezekre nézve a jegyzőkönyvvezető fogalmazón kívül Szalay Péter miniszteri titkár és Kossuth Antal fogalmazó. És csak későbben, midőn a följelentő már távozott volt, és anélkül hogy ő erről értesíttetett volna, a fönt nevezettek kérésére elhatároztam magamat, számára a főigazgató úrnál 300 Ft-ot javaslatba hozni, mely összegből a főigazgató úr csak 200 Ft- ot engedélyezett. Beszédközben még megjegyeztem az urak előtt, hogy a följelentő előttem igen gyanús, mivel úgy látszik, a hamisítás e módját már régebben tudja anélkül, hogy helyén találta volna azt mindjárt följelenteni. Folyamodó egyébként az 1881-19 866. számú ügyirat tanúsága szerint a szóban forgó följelentéseiért 50 000 Ft jutalmat igényelt, melyet most 10 000 Ft-ra leszállítja, de sem erre, sem a másra érdemes nem lévén intézkedtetik. ” Az üggyel kapcsolatos irathalmaz gyarapodott még Bordy úr felháborodott beadványaival, perrel való fenyegetőzéseivel, melyeket egyenesen Ordody Pál közmunka és közlekedésügyi m. kir. miniszterhez intézett, illetve azok visszautasításaival. A Bélyegmúzeum okmánytárában a századforduló iratanyaga igen szegényes. Legközelebb 1906-ból bukkannak fel csalárd bérmentesítéssel kapcsolatos iratok, akkor viszont igen nagy mennyiségben. Az Amerikába kivándorló hazánkfiai bőséges levelezést folytattak az itthon maradottakkal, utóbbiak nem ritkán újrafelhasznált bélyegek alkalmazásával. Megváltozott a csalárd bérmentesítés módja is. A Bordy úr által kifogásolt két részből való összemontírozás helyett megjelent a használt bélyegek leáztatása és kimosása, lépcsőzetesen való felragasztása, hogy a bélyegzőnyomos rész a másik bélyeg takarásába kerüljön. Bélyegek újbóli felhasználására vonatkozó észrevételek Franciaország, Ausztria és Románia postaigazgatóságától is érkeztek, de a legtöbb ilyen tárgyú irat az Amerikai Egyesült Államokból származik. Az ottani postatisztviselők felfigyeltek a levélbélyegek kopott, bélyegzőnyomos voltára, és jelezték ezt a magyar félnek. Egy-egy borítékot az ilyen esetek jelentésére szolgáló előrenyomtatott, kitöltött űrlappal együtt az ügyirathoz mellékeltek. A jelentések megjárták az Államnyomdát, ahol szakértői véleményt csatoltak az iratköteghez, az illetékes postaigazgatóságot, valamint a Kereskedelemügyi Magyar Királyi Minisztériumot is. Az intézkedések másodpéldányait az Amerikai Egyesült Államok postaigazgatóságának is megküldték. A számos csonka ügyirat között egy teljes történet is kibontakozik az amerikai postatisztviselő jelentésétől a vétkes postai dolgozó elbocsátásáig. A B. 0.22 669. számú irat egy Budapesten 1907. október 31-én keltezett felterjesztés a budapesti Magyar Királyi Posta és Távírdaigazgatóságnak. 132
