Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2001
Halász Alexandra: Dokumentumok a korai magyar bélyeghamisításokról
Halász Alexandra Dokumentumok a korai magyar bélyeghamisításokról Előrebocsátom, hogy a hamisítás szót ama régi értelmében használom, miszerint a ma csalárd bérmentesítésnek nevezett visszaélés a hamisítás vétségének számít. Ezen a néven szerepel a régi iratokban. Arról van szó ebben az esetben, hogy eredetileg érvényes, nyomdában készült, de már felhasznált bélyeget ismét felragasztanak, így takarítva meg a levél kézbesítésének díját. A csalás a postát károsítja meg. A csalárd bérmentesítéshez szükséges, hogy a bélyegen az előző postai értéktelenítés (bélyegző) nyoma ne látszód- jék. Megkönnyíti a csalók dolgát, ha ez a bélyegzés rá sem kerül a levélre, ám erről a korai levelek esetében nincs szó. így leleményesebb megoldásokra kényszerültek a takarékos polgárok: igyekeztek a leáztatott bélyeget kimosni, hogy eltávolítsák a bélyegzőfestéket, illetve lássuk ezt egy 1881-ből származó jegyzőkönyvben1. „Jegyzőkönyv. Felvétetett 1881. június 6-án a Közmunka és Közlekedési M. k. Minisztérium IV/6. postaosztályában. Megjelent Bordy Károly úr, díjnok a budapesti postaigazgatóságnál, lakik Király utca 87. sz. alatt, és előadja, hogy levéljegyek gyűjtésével foglalkoztában huzamosabb idő óta azt vette észre, hogy azok közt hamisítványok fordulnak elő, amennyiben sok levéljegy két levéljegyből elvágott vagy elszakított részéből van összeállítva avégett, hogy két használt levéljegyből újra használható egy jegy készíttessék. ” A leleményes hamisítók a használt bélyegek1 2 tiszta, azaz bélyegzőfestéktől mentes részeiből illesztették össze az új bélyeget olymódon, hogy: „Az elküldendő új levélborítékon olyan szorosan és pontosan illesztették össze, hogy a vágás vagy szakítás vonalát csak igen nehezen lehet észrevenni, s a gyors kezelés alatt a hamisítás a postahivatalbeliek részéről föl nem fedezhető. ” Bordy úr igaza bizonyítására maga is készített néhány efféle hamisítványt, és azokat megfuttatta a postán anélkül, hogy bárki észrevette volna a csalást, s ezeket a borítékokat3 az ügyirathoz mellékelte. Az üggyel kapcsolatos hivatalos levelezés egyre nagyobb méreteket öltött. A szemfüles és buzgó bélyeggyűjtő a minisztériumnak bemutatta néhány korábbi leletét is: „ Bordy azóta bemutatott még egy borítékot... melyek mutatják, hogy a szóban forgó bélyeghamisítások igen elterjedtek, s hosszabb idő óta történnek, mert vannak borítékok az ország sok részéből, és kelt szerint van levél még 1876-ból, és szállítólevél bélyeg 1870 előtti évekből (»Pest« betűzővei, tehát még Pest és Buda egyesítése előtti időből).” Ezeket a bűnjeleket a jegyzőkönyvhöz csatolták. Sajnos ma már nincsenek meg. A minisztériumhoz több javaslat is érkezett a bélyegek újbóli felhasználásának megakadályozása tárgyában. Az ötletekkel kapcsolatban kikérték a Magyar Államnyomda szakértőinek véleményét. A bélyegmúzeumi okmánytár 11 472 számú irata, amely a le1 A bélyegmúzeumi okmánytár (B. O.) 11 483. számú iratában. 2 Régies nevükön levéljegyek vagy frankójegyek. 3 Hogy hová tűnhettek, az az elmúlt százhúsz év titka marad. 129
