Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2001
Kisfaludi Júlia: Egyenruha- és textilgyűjtemény
A posta állami alkalmazottainak, tisztségviselőinek szolgálatban már a 19. század elejétől rendeletben előírt öltözetet kellett viselniük. Az egyenruha szabása, színösszeállítása, díszítményei, a rajtuk lévő postai jelvények feltűnően magukon viselték a nemzeti jelleget. Változásainak nyomon követése, a Magyarországon használatos egyenruhák részletes ismertetése meghaladja e munka kereteit. Utoljára 1942-ben dr. Monus Ferenc postaigazgató a Magyar Posta folyóirat 8., 9. és 11. számában (399-405., 456-464. és 569- 580. p.) dolgozta fel ezt a témát A postai egyenruházat történetéből címmel. Az egyenruhákhoz egyes postaszolgálati helyeken, munkakörökben a tisztségviselő vagy a munkavégző szembeszökő megkülönböztetésére karszalag tartozott, amelyek szabvány szerint készültek, akár a ruházat, viselésüket rendeletek szabályozták. Kivételt azok a postaalkalmazottak által saját kezűleg, cirill betűs feliratokkal készített darabok képeznek, amelyeket a második világháború ideje alatt viseltek, megelőzendő, hogy munka- szolgálatra elvigyék őket. A levélkötegek szállítására szolgáló postazsákok, a fémpénzek elkülönített gyűjtésére szolgáló kisalakú és a bankjegykötegek szállítására használt, szájukon gyűrűkkel ellátott, úgynevezett pénzeszsákok a postai munkavégzés nélkülözhetetlen eszközei. Az 1980-as évektől műanyagból is készültek levélzsákok, de alapanyaguktól függetlenül ezeket a darabokat is a textilgyűjteményben helyeztük el. A gyűjtemény különleges darabjai a lópokrócok. Budapesten a lófogatos postaszállítás és a Postaállomás, amely 1919-ben kezdte meg működését, 1958 decemberében szűnt meg. A lovak védelmére, betakarására szolgáló gyapjútakarók mindegyikébe bele van szőve a koronás postakürt és a Magyar Királyi Posta kezdőbetűi. Készítőjükről egyetlen esetben sem tudunk. A kincstári és a postamesteri alkalmazottak körében a 19. század végén több társadalmi szervezet jött létre. Szakmai hovatartozás (postamester, kiadó, távbeszélőkezelő-nő, postatiszt, műszaki tisztviselő stb.) és azonos érdeklődési kör (ének, sport, gazdálkodás, képzőművészet stb.) alapján jöttek létre egyesületek. Legtöbbnek saját, az egyesületi tagok vagy családtagjaik által varrt, hímzett zászlaja volt. A fent említett, 1931-ben megnyitott gyarapodási naplóban két olyan bejegyzés található, amelyek nagy valószínűséggel ma is meglévő tárgyainkra vonatkoztathatók. Az 1959- es sorszám alatt „Csapatzászló 1916-18 K. u. K. Betriebsabteilung” megnevezés szerepel, amely feltételezhetően azonos a 84.43.0. leltári számú (katalógus 238. tétel) zászlóval. „A csapat volt parancsnoka, Rácz Egon, a M. kir. Posta főfelügyelője, építési osztály- vezető őrizte meg, és végrendeletében a Postamúzeumnak adományozta. 1944. II. 9-én. Átvétel a Soproni Igazgatóságtól. ” - olvashatjuk tovább a bejegyzést. Majdnem bizonyos, hogy a régi gyarapodási napló 2100. sorszáma alatt megjelölt „nemzetiszínű zászló” (merinó anyagból, beleszőtt postakürt és címer), amelyet 1945 augusztusában a Közlekedési Múzeumtól vettek át, azonos a 84.290.0. leltári számot viselő zászlóval (katalógus 241. tétel). A gyűjtemény néhány olyan ruhaneműt, textíliát is tartalmaz, amelyek nem sorolhatók sem az egyenruhák, sem a munkaeszközök közé. Ezek azok a civil ruhák, amelyek segítségével korhű kiállítási enteriőröket tudunk berendezni. Több ruhadarab - kendő, nyakkendő, póló - reklámcélokkal készült, és vannak lakástextilként meghatározható darabjaink is, mint például hímzett asztal- és ágyterítő, falvédő és szőnyeg. 27
