Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2001
Kovács Gergelyné: Reviczky Károly császári és királyi postamester iratai
krajcár ezüst pénzről, mely ugyanott, ugyanazon úr részéről, az azon oklevélhez megkívántaid szerek, úgymint: íróhártya, pecséti aranyos tok, arany zsinór, bádog burok, szalag, bársony és bekötésért, hiány nélkül lefizettetett. Azaz 60 forint 54 krajcár e. p. Bécs, október 18. napján, 1845. A főméltóságú magyar királyi udvari kancellária kiadó hivatala: Gál József. ” A fent leírtaknak megfelelően 1845. december 4-én Ferdinánd császár aláírásával ki- admányozták az oklevelet. A díszes okmányt a millenniumi kiállítás postacsamokában 1896-ban kiállították. Dürr Károly, a Budapesti Postaigazgatóság vezetője kérte kölcsön Esztergom vármegye főispánjától, az unokától, Reviczky Gábortól. Amikor a kiállítást bezárták, az okmányt kísérő köszönőlevélben Dürr Károly kérte, hogy a család fontolja meg annak elhelyezését a Postamúzeumban. Akkor erre nem került sor. 102 év múltán, 1998-ban Dürr Károly levelével együtt egy kései leszármazott özvegye felkereste a múzeumot, és a becses családi ereklyét vételre ajánlotta fel a Postamúzeumnak. Később magángyűjtőktől vásároltuk meg a többi, a nyergesújfalusi postaház vételével kapcsolatos iratot. Bizony igaz a latin közmondás, hogy „Sic gloria pereat mundi!” -így múlik el a világ dicsősége! -, de az is igaz, hogy megmarad, ha múzeumba kerül, és közreadják úgy, mint az alábbiakban olvasható és látható pergamenre írott díszes postamesteri kinevezési oklevelet. „Nyerges-ujfalusi postamesteri hivatal örök joggal leendő bírhatásáról szóló oklevél Reviczky Károly számára. Mi Első Ferdinánd Isten kedvező kegyelméből ausztriai császár; Magyar és Csehország e néven ötödik, Dalmát, Horvát, Tót, Halics és Ladomér országok apostoli, úgy Lombardia, Velencze, Illíria stb. királya; Ausztria főherczege; Lotharingia, Salzburg, Steyer, Korontán és Krajna, Fel- és Al-Slézia herczege; Erdély nagyfeje de íme; morvái őrgróf Habsburg és Tirol grófja stb. emlékezetül adjuk ezennel jelentvén meindennek, kit illet; hogy Mi kegyes tekintetbe vévén vitézlő revisnyei Reviczky Károly Esztergom vármegyei főszolgabíró és nyerges-újfalusi postamester hívünk állandó hűségét és hű szolgálatait, mellyeket ő, az idő különbözősége és alkalom szüksége szerint, Magyarországunk szent koronája és uralkodófelséges házunk iránt tanúsított s kitüntetett, és miként felőle erősen hiszszük, azon teljes hűségét és buzgalmát jövendőben is állhatatosan megtartja, mind ezeknél fogva, mind pedig atyailag hajolván az ő a végett Felségünkhöz intézett abbéli alázatos esedezésére, miszerint az említett nyerges-újfalusi postamesteri hivatalnak ő általa is, mint ezen postaállomás mostani tulajdonosa által, örök joggal ollyképen leendő bírhatásához, mint azt dicsőemlékezetű néhai édes-atyánk Első Ferencz ausztriai császár, Magyarország királya, 1795-ik évi pünkösdhó 7-dik napján 4916. szám alatt kiadott királyi kiváltságlevélnél fogva, néhai tekintetes és nagyságos szalavniczai gróf Sándor Antalra ruházta, legfelsőbb királyi szolgálatunk s a közjó előmozdítása tekintetéből, kegyelmes fejedelmi jóváhagyásunkat adni, és azt királyi függő-pecsétes levelünkben örökíteni méltóztatnánk; - az említett nyerges-újfalusi postamesteri hivatalnak örök joggal leendő bírhatásához legfelsőbb jóváhagyásunkat a nevezett revisnyei Reviczky Károlynak, és általa mindkét nembeli, és pedig elébb a fiú-, ennek magvaszakadtával pedig leányágon lévő valamennyi törvényes ivadéka s maradékainak, királyi hatalmunk teljességéből, és különös kegyelmünkből, azon világos feltétel alatt és ollyképen adtuk és engedtük: hogy a rendes heti postát ingyen, a napi postát pedig egyegy lóra harmincz kraczár helyett tizenöt 10
