Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2001
Kolossváry Endre–Balla Pál: Beszámolójelentés
nagy súrlódás és behúzási nehézségek miatt nem használhatók. A német berendezéseknél a legnagyobb kábel 56 érrel bír. A svéd rendszernél, melynél minden kábel részére külön hely áll rendelkezésre, a behúzásnál csakis a kábel és a cső sima fala között fellépő súrlódást kell legyőzni. Ezen aránylag kis súrlódás következtében a kábelek a behúzásnál nem vétetnek erősen igénybe, a vasburkolat elhagyható, s így a kábel beszerzési és fektetési költsége lényegesen kisebb. A kábelek egyszerű ólomburkolattal készíthetők, mely burkolat - sima felülettel bírván - a behúzásnál fellépő súrlódás további csökkentését teszi lehetővé. A súrlódás és így a kábel igénybevételének lehető redukálása céljából a kábel ólomburkolatát a behúzásnál zsiradékkal kenik. A behúzásnál fellépő kis igénybevétel lehetővé teszi nagyobb érszámmal bíró kábelek alkalmazását, s ezen rendszernél 500 eres kábeleket is fektettek már. Ha azonban kényszerítő körülmény nem forog fenn, 400 érnél feljebb menni nem célszerű. 400 eres kábelek alkalmazása esetén a 36 kábel - vagyis 7200 előfizető kettős vezetékének, vagyis 14 400 egyes vezetéknek - elhelyezéséhez szükséges cementcsatorna keresztmetszetének szélessége 75 cm, magassága pedig 70 cm. Nagy előnye ezen rendszernek, hogy a kábelek cserélése bármikor könnyen foganatosítható. A cementtömböket különböző nagyságban készítik, és csekély költségtöbblettel elegendő tartaléknyílásról lehet gondoskodni. A legkisebb csatorna 3 kábel elhelyezésére készül. A kábelek 80-100 méter hosszú darabokban huzatnak be, s ilyen távolságokban készíttetnek a behúzott darabok összekötésére s esetleges elágazások létesítésére szükséges aknák, melyeknek hossza 2,5 méter, szélessége és magassága pedig 2-2 méter. Az akna tetején a lejárásra szükséges nyílás 50x50 cm méretekkel van készítve. A kettősvezetékű kábelek erei papírral vannak szigetelve, mely szigetelőburok a kábel kapacitásának csökkentése céljából az ereket lazán veszi körül. Az ér és a papírburkolat között ily módon fennmaradó hézagok az alább említendő kábelszárítási rendszer alapját képezik. Különösen érdekes azon berendezés, mely ezen higroszkopikus papírburkolat esetleg felszívódott nedvesség következtében megromlott szigetelésének megjavítására szolgál. Ugyanis bármily elővigyázattal járjanak is el a kábelfektetésnél és az egyes kábelek összekötésénél, mégsem kerülhető el, hogy az ólomburkolat kissé kárt ne szenvedjen. Az ily módon megsérülő kábelnek szigetelése a felszívódó nedvesség folytán megromlik, s a hibás helynek kijavítása rendkívül nagy költséggel jár, sőt ha az a cementtömbbe behúzott részen fordul elő, a kábel kihúzása nélkül teljesen lehetetlen. Hogy ezen nehézségek elkerülésével a kábel megromlott szigetelése megjavítható legyen, az említett berendezésnél a központokban elhelyezett szivattyúk segélyével szárított levegőt fújnak a hibás kábeleken keresztül, mely levegő a papír által felszívott nedvességet elpárologtatja, s a kábel szigetelése megjavul. A kábelbe fúvott levegő teljes kiszárítása a siker alapfeltétele, miért is kiváló súly helyezendő arra, hogy a levegő a kalcium-kloridot tartalmazó szántókamrákon keresztül csekély sebességgel haladjon keresztül. A levegő átfújására 2-3 légköri nyomás elegendőnek bizonyult. A levegőt a központokban a kábelek végeit elzáró fejeken alkalmazott nyíláson keresztül fújják a kábelekbe. Ezen szárítórendszer fő előnye, hogy a kábel szigetelése megjavítható anélkül, hogy az előfizetők vezetéke bármily csekély mértékben zavarva lenne. A szigetelés elég gyorsan megjavul. Egy esetben pl. egy 100 eres 1600 méter hosszú kábel 100
