Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1999-2000
Tanulmányok és különfélék - Urbán Gyöngyi: Visszaemlékezések és vallomások
az új állandó kiállítás Nagy vázsonyban. A ház közelében - a nagy jó szándékkal és némi romantikával - megőrzött közel 100 éves hársfa azonban továbbfejlődve megroppantotta a parasztház főfalát. így újabb, korszerűsítéssel egybekötött felújítás vált szükségessé, és 1992. május 17-én megnyílt a máig látható kiállítás, melynek mottója „Hangokkal, jelekkel, erőkkel, terekkel embertől emberig A közösen kialakított elképzelés helyességét fényesen igazolta az idő, ma a nagyvázsonyi Postamúzeum a leglátogatottabb alapítványi múzeumok egyike, ráadásul úgy, hogy a látogatók között magas arányban szerepelnek a nemzeti múltunk iránt érdeklődő fiatalok. Megmaradt és fejlődik a Soproni postai és távközlési gyűjtemény is, amely elsősorban jelenlegi gondozójának, Hemitz Ferencnek köszönhetően egyre nagyobb szakmai elismerést vált ki igényesen elrendezett és dokumentált anyagával. Mai elhelyezését a PDM- mellékközpont és a Sopron 2. postahivatal épületének egy részében 1994-ben nyerte el. A három helyiségből álló épületrész a megőrzésre, feldolgozásra egyre szűkösebben bár, de alkalmas, az örvendetesen gyarapodó anyag azonban egyre markánsabban teszi szükségessé az állandó kiállítás keretében történő bemutatást. A legfőbb eredmény mégis az, hogy a Postamúzeum és a Soproni postai és távközlési gyűjtemény munkatársai fél szavakból is értik egymást, egymásban bízva, egymást segítve igyekeznek szolgálni a múlt megbecsülését, amelyen - Széchenyi mondatát citálva - a jövő alapozódik meg. 212
