Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1999-2000
Postamúzeumi gyűjtemények - Kisfaludi Júlia: Járműgyűjtemény
Kisfaludi Júlia Járműgyűjtemény A postajárművek gyűjteménye bár darabszámra a legkisebb, mégis a legnagyobb helyigényű gyűjteményünk. Mind raktározás, mind bemutatás terén ez okozza a legnagyobb gondot a muzeológusnak, kiállítás-rendezőnek. A kézikocsik kivételével az eredeti járművek bemutatóhelye egyben állandó raktározási helyük is (Budapest, Balatonszemes, Nagyvázsony, Opusztaszer). A gyűjtemény másik jellemzője, hogy igen lassú ütemben, évente 2-3 darabbal gyarapszik. Legkorábbi (lófogatú) darabjai feltehetően nem sokkal a második világháború után kerültek a múzeum tulajdonába. Első (dátumnélküli) nyilvántartási kartonjukon a (kitöltetlenül maradt) „ Vételár” és „Átvételi érték” rovatokban pengő-fillér megjelölés van a kartonra nyomtatva!1 A származási hely rovatban „Postamúzeum saját anyaga” vagy „postaállomás” szöveg olvasható. Elhelyezésüknek először a „posta raktártelepét” jelölték meg, majd ez a gépírással kitöltött adat kézzel át van húzva, és „ Közlekedési Múzeumot” írtak helyébe. Ez a javítás már az 1950-es évek végén történhetett, mert a „ Postamúzeum Budapest" köriratú, középen az 1956 után rendszeresített címerrel ellátott gumibélyegzővel van hitelesítve. Az 1976-ban végrehajtott leltáregyeztetés 16 lófogatú járművet, egy mozgópostakocsit és 4 járműmodellt sorol föl mint postamúzeumi tulajdont, de a következő megjegyzéssel: „ Közlekedési Múzeumnál elhelyezve ”} Ez ellentmond annak, hogy a Közlekedési Múzeum 1979-ig sajátjaként tartotta nyilván az eredeti járműveket1 2 3, és hogy csak 1979- 80-ban adta át őket (3 db kivételével) a Postamúzeumnak.4 Ez a látszólagos ellentmondás valószínűleg azzal magyarázható, hogy az 1958-ban megszüntetett Postaállomás által használt kocsikat a fiatal, 1955-ben (újra) létrehozott Postamúzeum nem tudta befogadni, tárolni vagy kiállításban elhelyezni. A Közlekedési Múzeum ugyanakkor éppen a háború után kezdte meg az eredeti fogatolt járművek intenzív és tervszerű gyűjtését, s így szívesen fogadta be a postakocsikat. Majd a kölcsönzés, a kihelyezés hosszú évekre elhúzódott, ezért 1969-ben, új nyilvántartási rendszerük bevezetésekor és a géperő nélküli járműgyűjtemény felállításakor a sajátjukként vették nyilvántartásba. A fönt említett kartonokat összehasonlítva a meglévő tárgyakkal, 7 db hiány állapítható meg, vagyis rendelkezésre áll a karton (szűkszavú tárgymegnevezéssel), de hiányzik a tárgy. Tény az, hogy jelenleg a Közlekedési Múzeum 3 db postai fogatolt kocsit (egy csomagkézbesítőt, egy kis kariolkocsit és egy egyfogatú kézbesítő taligát) őriz5, a mi 1 Ez egyben közvetlen bizonyítéka annak, hogy a Postamúzeum már a háború előtt is létezett, hiszen Postamúzeumi nyilvántartó lap elnevezésű nyomtatvány csak ebben az esetben lehetett. 2 MA (Múzeumi Adattár) 2/97. 3 Kopcsándi Ferenc: A géperő nélküli járműgyűjtemény. In Dr. Czére Béla (szerk.): Közlekedési Múzeum Évkönyve II. 1972-1973. Budapest, 1974. 78. p. 4 Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet: A géperő nélküli járműgyűjtemény újabb fejlődése (1973-1980). In Dr. Czére Béla (szerk.): Közlekedési Múzeum Évkönyve V. 1979-80. Budapest, 1981 55. p. 5 Uo. 27
