Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1999-2000
Tanulmányok és különfélék - Pataki Klára: A múzeumok kiállításai és vendégei az alapítvány első tíz évében
gatóság e célra kialakított új helyiségeiben. Legújabb kiállítóhelyünket, aTelegalériát 1999- ben a Távközlési Világnapon adtuk át az érdeklődő látogatóknak a Magyar Távközlési Rt. Pécsi Igazgatósága épületének utcára nyíló földszinti termében. Az új kiállítóhelyekért, az anyaggyűjtésben való nélkülözhetetlen segítségért e beszámoló keretében is köszönet illeti a Magyar Posta Rt., a Magyar Távközlési Rt. és az Antenna Hungária Rt. vezetőit és a múzeumépítésben tevékenyen résztvevő munkatársait. Őszintén remélem, múltunk örökségének gyűjtésében, gondozásában és bemutatásában továbbra is ilyen jó partnereink maradnak, és sok örömteli közös munkáról számolhatunk be a következő években is. Az 1990 és 2000 közötti években múzeumaink gyűjteményei jelentősen bővültek, évről évre számos kiállítást rendeztünk, köztük egész múzeumot betöltő időszakos kiállításokat, de kamara-kiállításokat is egy-egy jeles évfordulóra emlékezve. Gyűjteményeinkből változatos kiállítási anyagokat állítottunk össze bel- és külföldi múzeumok és egyéb intézmények időszakos kiállításaihoz. Kiállításainkkal alapítóink hivatalaiban is jelentkeztünk. íme néhány kiállítás a több mint 150 közül: 1992-ben a Postaépítészet Magyarországon, 1993-ban a Halló, itt Puskás Tivadar telefonja! 1994-ben A magyar posta aranykora és Gervay Mihály emlékezete, 1997-ben aTelejubileumok, 1998-ban az 1848-as levelek című kiállítások a budapesti Postamúzeumban; 1992-ben Vertei József életmű-kiállítása, Kékesi László posztumusz életmű-kiállítása 1993-ban, 1994-ben Kossuth Lajos halálának 100. évfordulója, Természetvédelmi motívumok 1995-ben, Cziglényi Ádám életmű-kiállítása 1996-ban, Nagy Zoltán grafikus kamara-kiállítása 1997-ben, Az 1848-as forradalom és szabadságharc filatéliai emlékei kiállítás 1998-ban, Dudás László gyűjteményes kiállítása 1999- ben a Bélyegmúzeumban. Időrendi sorrendben megemlítek néhány külföldi várost, melynek kiállításain a vendégek az ott bemutatott bélyegkülönlegességeink segítségével ismerkedhettek hazánkkal: Tokió, Poznan, Rio de Janeiro, Bangkok, Szöul, Róma, Rissioni, Isztambul, Athén, Lisszabon, Prága. Nehezebb lenne sorra venni hazai városainkat és intézményeinket, ahová kiállításainkkal kiléptünk a múzeumok falai közül, és ahol örömmel tapasztalhattuk a diákok, postások, bélyeggyűjtők, természetbarátok, sportolók érdeklődését Pécstől Nyíregyházáig, Szentestől Szombathelyig. A kiállítások és a vendégek Tekintsük most át alapítványunk első 10 évét a saját múzeumainkban rendezett kiállítások, illetve a vendégkönyvi bejegyzések tükrében. A sok ezer beírást olvasva nemcsak a múzeumokról és kiállításokról szóló véleményekkel és javaslatokkal szembesülhetünk, magunk elé képzelhetjük a sok-sok hazai és külföldi vendéget. Úgy érzem, a kiállításokhoz szorosan hozzátartoznak a vendégkönyvek bejegyzései. Ma is érdekes olvasmányok, s minél régebbi időkbe pillantunk be, annál érdekesebb dolgokat tudhatunk meg nemcsak a kiállításokról, hanem az emberekről is. A múzeumlátogatási szokásokról, a viselkedéskultúráról éppen úgy, mint az iskolások fogalmazókészségéről, helyesírási színvonaláról. Itt jegyzem meg, kicsit elszomorít a sok, csaknem kizárólag magyar gyerekektől származó, egész oldalakat betöltő irkafirka néha bárdolatlan bejegyzésekkel. Ez az, ami nem tetszik. 195
