Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1999-2000

Tanulmányok és különfélék - Dr. Suba János: Budapesti csata

lódás támad. Az összes német alakulatot összeszedik, és elvonulnak kifelé. A csendőrség készenlétbe helyeztetett. Mindenesetre figyelő álláspontra helyezkedünk. Később rendelkezés jön az óvóhely­parancsnokságról, hogy minden fegyver és lőszer eltávolítandó az óvóhelyről. Polgári őröket kell kiállítani, és fegyveres egyént egyáltalán nem szabad beengedni. Mi vállaljuk a polgári őrséget kétórás turnusokban. Bejárjuk az óvóhelyet, és az eldobált fegyvereket felhordjuk a földszinti irattárba. Zárszó, 1985. június hava Itt a naplóírás abbamaradt. Az események gyorsan követték egymást. A következő soro­kat már csak visszaemlékezés alapján írom. Mint később megtudtuk, a német csapatok kitörést kíséreltek meg. Másnap szovjet katonák jöttek az óvóhelyre. Az ostrom véget ért. Kimerészkedtünk az utcára. Mély benyomást tett rám, hogy a szovjet katonák mellett magyar honvédek is jöttek sapkájukon piros szalaggal.35 Visszatereltek bennünket az óvóhelyre, ahol egy szovjet és magyar személyekből álló bizottság mindenkit leigazoltatott, majd elrendelték, hogy minden civil térjen haza. A Vár területét hagyják el, mert tisztogatás kezdődik az esetlegesen még bujkáló német katonák után. Pápát hívtam, hogy jöjjön velem, hiszen Vácra még nem tud hazamenni. Megkísé­reltük a Rózsadombon keresztül az otthonomba hazatérni, de félútról vissza kellett for­dulni, mert a német csapat maradványaira még vadásztak a szovjet erők. A Guggerhegy erdeiben géppisztoly-lövöldözés, kézifegyver ropogása hangzott. Elhatá­roztuk, hogy elmegyünk Weininger kollega testvéréhez, akinél ő is meghúzódott, a Kapás utcában. Egy-két nap múlva megjelentek az utcán a falragaszok azzal a felszólítással, hogy elsősorban a közüzemi dolgozók jelentkezzenek a munkahelyükön. Megtudtuk, hogy a Krisztina központ vezérkara a Zugliget központban várja a jelentkezőket. Pápa és én nekiindultunk. A Pasaréti úton a német katonák holttestei mellett (akik a kitörésnél lelték halálukat) végül is eljutottunk a Zugliget központhoz, ahol kitörő örömmel fogadtak min­ket. Első kérdésük az üdvözlés után az volt, hogy mi van a Várközponttal. Mi elmondtuk, hogy kisebb sérülésektől és a törmeléktől eltekintve üzemképessé tehe­tő, nagyobb károsodás nem érte. A lehetőségeket mérlegelve a vezetőink úgy döntöttek, hogy mivel a Vár regiszteres mellékközpont, átveheti a kiégett Krisztina szerepét. Főköz­pontként indulhat meg, és a Zugliget és Óbuda mellékközpontokat ide lehet csatlakoztat­ni. Miután a szakmai dolgokat megtárgyaltuk, engedélyt kértem, hogy most hazamehes­sek végre megkeresni a családomat. 35 Budai önkéntes ezred: az 1945. január 20-i fegyverszüneti egyezmény alapján a Vörös Hadsereg Legfel­sőbb Főparancsnokság engedélyével önként jelentkezett magyar katonákból szervezett önálló századok együttes neve. Az önkéntesek átállások után, hadifogságból jelentkeztek. Az egyetlen magyar katonai egy­ség, amely a szovjet haderő oldalán részt vett a német csapatok elleni fegyveres harcban. E századok - elsősorban a szovjet Budapesti csoport 180., 297., 320. lövészhadosztálya és 83. tengerészgyalogos dandára kötelékében - részt vettek a Déli pályaudvar, a Gellért-hegy, a Budai vár és más objektumok ostromában, valamint a német kitörési kísérlet meghiúsításában. A harcok során kb. 600 hősi halottat vesztettek. Az önkéntesek jelzése: vörös szalag a sapkán és a hajtókán, fehér vagy vörös a bal karon, az előbbi század­számmal. 1945. február 12-én a Budán harcolt századokból alakult meg Variházy Oszkár alezredes pa­rancsnoksága alatt egy zászlóalj. Február 15-én az összes századot 2534 fővel Kelenvölgyben vonták össze, ahol egy ezred felállításával 5 zászlóaljban 20 századot szerveztek belőlük. 191

Next

/
Thumbnails
Contents