Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1999-2000
Tanulmányok és különfélék - Dr. Suba János: Budapesti csata
Egyszóval nincs reggeli. Rövid tanácskozás után egy-egy darab zsíros kenyeret eszünk. Fent most csend van. Azt hiszem, az utolsó viharelőtti csend. Pápa felmegy, lehoz egy pár csészét, konzervet és a villanyfőzőt. Talán sikerül egyszer-kétszer még a tartalékainkból valami melegételt kotyvasztani. Egy-két kisebb konzervünk is van még, továbbá zsír, liszt, bab, borsó és cukor. Persze ezen a kis főzőn a gyengécske áram mellett nem lehet komoly mennyiséget főzni. Mindenesetre megmelegítjük a tegnapi maradékot, és hatfelé osztjuk. Mégis ehetünk valami meleget. Ebéd után Pápa és Szíj elindulnak a barlangjáratokon34 keresztül felderíteni, hogy nem érhető-e el a híradóskonyha. A katonák szerint a Dísz tér és Tárnok utca sarkán van elhelyezve. Dolguk végezetlenül jönnek vissza, mert nem lehet végigmenni. A különböző járatokban, szűk barlangokban - sárban és piszokban - a földön hevernek sebesült katonák, civilek, aggok, gyermeke egymás hegyén-hátán. A gitáros katona ideadja gitárját megőrzésre, mert ő is elvonul a híradósokkal, és nem tudja magával cipelni hangszerét. Gyorsan áthangolom, és egy kis időre belefeledkezem a zenébe. De nem sokáig tart az öröm, mert visszajön a hangszerért, hogy mégis magával vigye. Szíj vele megy az utcára, hogy végre megnézze, merre is van a konyha. Közben Baranné kihasználva a csendet felmegy a házi gondnok konyhájára, és gyorsan süt egy kis zsíros pogácsát. A gondnok átjött egy villanyborotva készülékkel, és nagy borotválkozást rendezünk. Eltüntetjük négy-ötnapos szakállunkat, és élvezettel simogatjuk sima ál- lunkat. Ritka passzió ez mostanában. Este megint csendes beszélgetés, Szóba kerül a család. Pápa sírva borul fekhelyére. Nekem is nagy erőfeszítésembe kerül felülkerekedni elérzékenyülésemen, és néhány tréfával felderíteni a társaságot. 1945. február 3. szombat Az éjjel keveset aludtam. Fáradtan ébredek. Mindegyikünk ideges. Pápa és Weininger már nem bírják az óvóhelyet. Menekülnek fel a központba, vagy ha nem tanácsos ott maradni, akkor le a szenespincébe. Délelőtt aztán beállít hozzánk bizonyos Tóth számtiszt, az óvóhelyi nyilvántartás megbízottja, és kijelenti, hogy a kórház bővítése miatt egy öregurat és két idősebb hölgyet be kell fogadnunk, s ezzel talán megúszhatjuk a kitelepítés kérdését. Nem nagy örömmel fogadjuk az intézkedést, s később, amikor kiderül, hogy illető öregúr az orvosi vizsgálatnál a legtetvesebbnek találtatott, akkor az egész számyfo- lyosón kitör a botrány, és dühöngünk Tóth számtisztre. Persze mi szálkák vagyunk a szemében, mert igazolványaink alapján nem vagyunk beoszthatok munkaszolgálatra. Aztán meg valószínűleg ők is szeretnének megszabadulni a piszkos öregtől. Mindenesetre elhatározzuk, hogy testületileg tiltakozunk már csak az ittlévő gyermekek és egy áldott állapotban lévő asszonyka érdekében is. Este aztán kissé megnyugszanak a kedélyek, mert a számtiszt kijelenti, hogy minden állítással szemben kezeskedik arról, hogy az illető személyek abszolút tiszták és nagyon rendes emberek. Később Horváth is kijelenti, hogy valószínűleg összetévesztette az öreg1945. január 31. szerda 34 A Budai vár barlangjáratairól lásd Bene Zoltán-Kovács Lászlóné-Mendnyánszky Miklós: Város a vár alatt (a budavári barlangrendszer története). Budapest, 1998. könyvet. 188
