Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1999-2000

Tanulmányok és különfélék - Dr. Suba János: Budapesti csata

A Budavári Palota I, 1945. február 7.

1945. január 29. hétfő”

Ilyen nap még nem volt. Lent is állandóan halljuk a dörgést. Összefogott aknavetőtűz és repülőtámadás veri a Várat. Még Pápa sem mer felmenni, bár nagyon nyugtalan. Ez ama bizonyos hatodik hét kezdete. Azon törjük a fejünket, hogy ha esetleg nem úsznánk meg élve, hogyan juttassuk el utolsó üzeneteinket családjainkhoz. Én azon töröm a fejem, hogy ha volna lehetőség rá, akkor ezt a naplót a Svájci Vöröskereszt útján el kellene juttatni a kislányomhoz. De egyelőre semmi mód nincs rá.

A becsapódások zaja egyre növekszik. Most már repülőgépek szórják bombáikat eddig még nem tapasztalt mértékben. A füstölgő romokra újabb és újabb bombákat zúdítanak, és szakadatlanul géppuskáznak. Ebédért nem lehet elmenni. Elővesszük tartalék élelmiszereinket. Avas szalonnák eszünk penészes kekszdarabokkal. Végre sötétedés felé kissé lecsendesül, Pápa és Weininger felmennek a központba. Szíj elmegy a konyhára, és az elmaradt ebédet elhozza. Rögtön utána Baran megy el a vacsoráért. Megtöltjük éhes gyomrunkat, de teszünk el holnapra is a főzelékből. Pápa beszámol a központban tapasztalt dolgokról. Az egyik átkötőkábel megszakadt, ennek pótlására néhány vonalat átkötöttek egy másik kábelbe. Az ellenőrző asztalon és az erősáramú kapcsolótáblán lévő műszerek közül több tönkrement. Mindazonáltal a roskadozó falak között még áll a központ. Most már egy kisebb bomba kell csak, és összedől az egész. Akkor aztán el lehetünk rá készülve, hogy puskát nyomnak a kezünkbe, és kizavarnak a bástyára.

Fogom-e még látni a családomat? 33

33 Január 29-én a magyar és a német alakulatok visszavonultak a Margit körútra.

187