Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1999-2000

Tanulmányok és különfélék - Dr. Suba János: Budapesti csata

A Pauler utca, 1945. február 1 és 7 között

a beszélgetés állandóan a körül forog, hogy mi lesz velünk. Mikor bújhatunk már ki a pincéből? Híreket sehonnan sem kapunk. Csak azt tapasztaljuk, hogy ki sem lehet menni az állandó tüzérségi tűz és repülőtámadások miatt.

Elképzelem, hogy a feleségem is mit állhat ki, hogy nem tud rólam semmit. Bár előre láttuk az eseményeket, arra nem készültünk fel, hogy ennyi ideig elszakítva legyünk egymástól. Pedig az az érzésem, hogy még sokáig elhúzódik a dolog.

1945. január 13. szombat

Ma is korán megjelentek a repülők. Le-lecsapnak és géppuskáznak. Napfényes, derült az idő. Az ebéd elhozása elég kalandos volt. Az ember csodálkozik, hogy a katonák az utcán állandóan figyelnek, és lehetőleg a falak mellett mennek. De minél többször teszi meg az ember az utat, annál inkább rájön, hogy az ösztön dolgozik, igyekszik minél kisebb célpontot nyújtani. Többször be is ugrottam a legközelebbi kapu alá. Azért az is elég nehéz feladat, hogy a teli ételhordóval a kézben ugráljon az ember, közben vigyázva, hogy az ebéd ki nem ömöljék. Eddig még mindig sikerült a kosztot teljes épségben elhozni.

Ma az óvóhelyen kihirdették az egészségügyi szempontból követendő utasításokat. Rendszeres takarítás, szellőztetés, ivóvíz tisztántartása, friss levegőn való mozgás, a dohányzás mellőzése. Az óvóhely végében csinálnak egy átjárót a szomszéd ház pincéjébe.

181