Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1999-2000
Bélyegmúzeumi gyűjtemények - Nikodém Gabriella: Bélyeggyártási technológiák és a nyomóeszköztár
kezdve a legújabb réz- és acélmetszetekig, az üvegdiákon keresztül a jelenleg használt filmdiákig minden megtalálható. Minden egyes nyomóeszköz egyedi darab, hiszen a múzeum raktárába a hamisítás megakadályozása céljából került másolatok nélkül. A bélyegek gyártásánál már kezdetben egyaránt használták a nyomdatechnika mindhárom változatát: a magas-, a mély- és a síknyomást. Mégis, ha kézbe vesszük a magyar bélyegek katalógusát, és ebből a szempontból szűrjük meg az információkat, időben és az alkalmazott nyomdatechnika jellegében jelentős hangsúlyeltolódásokat tapasztalhatunk. A síknyomás egyszerűbb változatát, a kőnyomtatást a bélyegek gyártásánál kizárólag a kezdeti időkben használták. Egy-egy 200 vagy pláne 400 bélyegképből álló nyomdai ív elkészítéséhez olyan méretű és súlyú kőtömböket kellett felhasználni, amelyek szó szerint nehézkessé tették a máskülönben egyszerű és jól megoldható nyomdai folyamatot. Síknyomásnak azokat a nyomtatási technikákat nevezzük, amelyek esetében a festéket sík felületről veszi át a papír. A kőnyomás vagy más néven litográfia azon az elven alapul, hogy a zsír és a víz nem keveredik egymással. Első lépésként a követ simára csiszolják, majd a bélyeg rajzának tükörképét valamilyen zsíros festékkel, tussal a sima kő felületére ráviszik. Ezután a követ salétromsavoldattal maratják, amely épen hagyja a rajz zsíros felületét, csak a kő többi részét érdesíti. Ezeket a felmart felületeket a következő lépésben mézgaoldattal kezelik, amely szintén nem keveredik a rajz anyagával, csak a lemart felületeken szívódik fel. A mézgaoldattal átitatott felület többé nem vesz fel festéket, így amikor a követ a nyomtatáshoz festékezik, az csak a rajz zsíros vonalaihoz tapad. A képet átnyomással sokszorosítják. Nyomtatásnál a festékezett kőre helyezik a bélyegpapírt, erre kéregpapír kerül, majd az egészet dörzsölőék alatt gyorssajtón áthúzzák. A technika viszonylag egyszerű, hátránya azonban nem csupán a nyomóeszköz súlyossága, hanem tömeges előállításnál a termék esztétikai szempontból egyre gyengébb megjelenése. Vonalai egyenetlenek, elmosódottak, a kontúrok homályosak, tompák lesznek. Nem véletlen, hogy kőnyomással viszonylag kevés számú kiadás készült. Az 1871-es kényszerkibocsátáson kívül az 1873-as Távírda sor, majd az 1919-es Magyar tanácsköztársasági arcképek sor tartoznak ebbe a sorba, amelyet az 1920-as Hadifogoly sor bélyegei zárnak le. 18 71 -tői 1920-ig összesen 5 bélyegkiadás esetében alkalmazták a kőnyomtatást. A magyar bélyeggyártásban a kezdeti bizonytalanságok után nyert teret a Gutenberg által felfedezett és könyvek sokszorosítására használt magasnyomás vagy más néven könyvnyomtatás, mely a nyomtatás legegyszerűbb és legáltalánosabb módja volt. Az első Magyarországon gyártott bélyeg környezete ilyen módon előállított értékcikkekből állt. így készültek az ország 1919. Magyar tanácsköztársasági arcképek sor kő nyomóeszközének egyik bélyegképe 157
