Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1999-2000
Bélyegmúzeumi gyűjtemények - Nikodém Gabriella: Bélyeggyártási technológiák és a nyomóeszköztár
Nikodém Gabriella Bélyeggyártási technológiák és a nyomóeszköztár Magyarországon 1871 óta gyártanak bélyeget, mivel 1870-re állították fel az Állami Nyomdát (Államnyomda), amely már képes volt e meglehetősen bonyolult és speciális technológiát, valamint gépparkot igénylő munkafolyamat ellátására. Az első Magyarországon gyártott bélyeg különlegességét, mintegy ünnepi jellegét kívánták hangsúlyozni azzal, hogy a korszakra leginkább jellemző könyvnyomásű bélyegektől eltérően réznyomással tervezték előállítani. Ám minden kezdet nehéz! Az új nyomda első próbálkozása meglehetősen balul sikerült, eredménye a legértékesebb magyar bélyeg, a krómsárga 2 krajcá- ros, vagyis a „pöttyös Jóska ” megszületése lett. A Bélyegmúzeum nyomóeszköz-gyűjteményének legrégebbi darabja az 1868-as hírlapbélyeg 2 képes, fából készült kliséje. Ezt az azóta eltelt időszak bélyegeinek többi nyomóformája követi, 1974-ig meglehetősen rendszerezetlen állapotban. Az 1921-ben kiadott 8194/16. sz. magyar kir. kereskedelmi miniszteri irat ugyanis, mely megszabta az Államnyomdának, hogy a Vezérigazgatóság számára mit és milyen mennyiségben adjon át, még csak a bélyegekről rendelkezik. Az 1928-ban kelt, 1438. sz. ügyirat már javaslatot tett az Államnyomdában lévő „ valamennyi bélyeg gyártáshoz használt eszköz ” átadására, erre vonatkozó minisztériumi utasítást azonban csak 1941-ben adták ki. A Magyar Kir. Állami Nyomda 1942. április 4-én kelt, 815/42. sz. ügyiratában tételes felsorolást küld a birtokában lévő eredeti grafikákról és nyomóeszközökről, ezek tényleges átadására azonban csak 1943-ban, a 255 267 sz. ügyiratban kap utasítást. A Bélyegmúzeum okmánytárában 3274-80 nyilvántartási számon bevételezett csonka ügyirat - melynek sem dátuma sem száma nem állapítható meg, de feltételezhetően ebből az időszakból való - a vezérigazgatósági utasítást tartalmazza a nyomóeszközök nyilvántartására vonatkozóan. Ezen állásfoglalás szerint a nyomóeszközöket nem szükséges szoros nyilvántartásba venni, mivel nincs pénzben kifejezhető értékük. Az idők folyamán így óriási mennyiségű, csak darabszámban nyilvántartott nyomóforma halmozódott fel a múzeum pincéjében. Rendezésükre, nyilvántartásba vételükre csak az 1974-es leltár során került sor. Ekkorra azonban már olyan rossz állapotok uralkodtak a tárolásra kijelölt helyiségben, hogy a leltározó-bizottság csak egy elnagyolt rendezésre, valamint arra vállalkozhatott, hogy az összekeveredett nyomóeszközöket pontosan fellistázza, törzskönyvezne, nyilvántartási számmal lássa el. így természetesen nem volt lehetséges, hogy a bélyegek kiadási sorrendjét vegyék alapul a nyilvántartási számok sorrendjének megállapításánál, ezért jelenleg az évszám szerinti keresés meglehetősen körülményes az 1974 előtti bélyegek nyomóeszközei között. A gyűjtemény következő leltározásakor egyik fontos feladat az időrendbe való pontos átsorolás, ezzel együtt természetesen egy új törzskönyv felfektetése lesz. E pillanatban a törzskönyvi nyilvántartás szerint a múzeum 19 440 db nyomóeszközt őriz. Az állomány összetétele rendkívül változatos, hiszen a különféle nyomdatechnikai változatok alkalmazásának függvényében a legrégibb nyomókövektől és galvánlemezektől 156
