Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1999-2000
Postamúzeumi gyűjtemények - Kisfaludi Júlia: Aprónyomtatványtár
A gyűjteményben nem kap minden egyes nyomtatvány külön leltári számot, csupán a típusának megfelelő gyűjteményi alszámot. A pontos visszaazonosításban ezért nagy szerepe van a gyarapodási számnak, ami minden egyes darabra rákerül. 1992-ben megterveztem a gyűjtemény nyilvántartásához szükséges leltárkönyvi oldalt, amely alapján leltárkönyveket köttettünk. Az anyag nyilvántartása egyelőre abban történik. A gyűjtemény növekedését az alábbi táblázat érzékelteti. 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 4476 5566 6342 7078 7706 8807 8877 8877 Amint a fenti számsor mutatja, a feldolgozást követően 1994-től az éves gyarapodás valóban az újonnan beleltározott anyag mennyiségét tükrözi. Aprónyomtatvány éppúgy származik postaszervektől átadás útján (főleg napjaink nyomtatványai), mint magánszemélyektől részben ajándék, részben vásárlás útján. Az utóbbi fél év gyarapodásából szeretném kiemelni azt a 2000 májusában a körmendi Rába Helytörténeti Múzeum által átadott hatalmas (darabszámra még meg sem határozható) postai belkezelési nyomtatványanyagot (főleg ajánlott levél- és csomagpostai jegyzékek), amit 1982-ben az akkor lebontott régi postaépület födémjében elrejtve találtak meg. Az iratanyag 1831 és 1857 között képződött. Ugyancsak 2000 júniusában Kajár János, a Központi Távíróhivatal munkatársa múzeumunknak aj ándékozta az 1962 és 1965 között általa - a világ legkülönbözőbb pont- járól - gyűjtött 310 db külföldi dísztáviratlapot. Kétnyelvű nemzetközi postautalvány, 1915 107
