Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1998
Beszédes Ernő: Betűíró távírógépek a távíróhálózatban
Beszédes Ernő Betűíró távírógépek a távíróhálózatban Az 1850-től működő Morse-rendszerű távírógépek már nem tudták lebonyolítani a megnövekedett távíróforgalmat, ami újabb fejlesztéseket tett szükségessé. A távíró gyors mennyiségi fejlődése a minőségi betűíró távírógépek kifejlesztésével folytatódott. A betűíró berendezések szerkesztésével már a Morse-rendszer feltalálásának idejében kezdtek foglalkozni. Maga Sámuel Morse is tervezte betűíró gép összeállítását. Az első betűíró távírót Sir Charles Wheatstone 1841-ben szabadalmaztatta, amely működéséhez két három vezetéket igényelt, ezért Wheatstone áramelosztó szerkezetet használt, így egy vezetéken megoldható volt a működtetése. Ebben az időben hasonló készülékek fejlesztésével foglalkozott Alexander Bain és John Watkins Brett, gépeik azonban nem kerültek gyakorlati használatba. David Edward Hughes 1854-ben állította össze szinkronrendszerű betűíró távírógépét, amelyet 1855-benAmerikában szabadalmaztatott. Találmányát 1857-ben hazájában, az angol távíróhálózatban szerette volna bevezetni, de nem talált kellő támogatásra. A későbbiekben gépét tökéletesítette és 1858-ban újra szabadalmaztatta. Ezt a szabadalmat 1860-ban a francia kormány 200 000 frankért megvásárolta, és a készülék gyártásával megbízta a Froment C. céget. Franciaországban 1861-ben Párizs—Lyon között használtak, 1862-ben Bordeux, Havre, Marseille és Lille városokban helyeztek üzembe Hughes típusú betűíró gépet. A készüléket 1867-ben a párizsi világkiállításon Grand Prix-díjjal tüntették ki. A Nemzetközi Távközlési Unió 1867. május 17-én befejezett párizsi értekezlete legfontosabb határozata a szinkron rendszerű Hughes típusú betűíró távírógép használatának engedélyezése volt. Ezt a készüléket fogadta el az 1868-ban Bécsben meg- Hughes típusú betűíró távírógép tartott nemzetközi távírda-érte98
