Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1998
Urbán Gyöngyi: Postakürt Galéria
tették ki. Észak-Magyarországon híres magánszállító volt Mattheidesz Károly, aki Pest és Eperjes között, valamint Pest-Miskolc-Putnok-Rozsnyó-Igló-Lőcse útvonalon közlekedtetett gyorskocsit. A posta Mattheidesz Gyorskocsi Intézetével versengve a század közepére növelte a postakocsijáratok számát és csökkentette a menetidőt és a jegyárakat. Miskolc az 1830-as évekre a térség egyik fő kereskedővárosa lett, 1838-tól országos Orbán-napi vásárt tarthatott, hetivásárai szerdán és szombaton a pesti vásárok forgalmát is felülmúlták. Az iparosok, kereskedők levelezése meggyorsította a posta fejlődését, 1834- ben csatlakozó postautat építettek ki Miskolctól Sajókazincon, Putnokon át Tomalyáig. A reformkor nemzeti törekvései a postán a magyar nyelv hivatalossá tételében, a német helyett magyar nyelvű kezelési okmányok, nyomtatványok használatában mutatkoztak meg. Az 1844. II. te. kimondta, hogy a törvényhozás, igazgatás nyelve a magyar, és ez a postaigazgatásra és a postahivatalokra is vonatkozott. A magyar posta azonban csak egy rövid időre vált teljesen magyarrá 1848-ban. A postaügyeket a kormányban Klauzál Gábor földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter, illetve az ő megbízásából Trefort Ágoston államtitkár irányította. Az Országos Honvédelmi Bizottmány kormányzása idején Madarász László kormány- biztos foglalkozott a postai ügyekkel. Az egyik legfontosabb intézkedése 1849. január 12-én kelt: ez tartalmazza a debreceni igazgatóság felállítását, és intézkedik a postai közlekedésre vonatkozóan is. A felső-magyarországi postajáratoknak elrendelték, hogy a kormányhoz vagy a minisztérium bármely ágazatához küldött hivatalos leveleket Miskolc felé irányítsák, ahonnan Ónodon keresztül Debrecenbe fogják szállítani. Damjanich tábornok legendás 9. zászlóaljának jó része miskolciakból állt, ezenkívül a város négy nemzetőrszázadot állított ki, ezek egyikében szolgált a posta vezetője, Duronelli Alajos. A szabadságharc bukása után az osztrák birodalmi postatörvényt a magyarországi postákra is kiterjesztették, visszakerültek a császári címerek, és új kerületi postaigazgatóságokat szerveztek. A postamestereket gyakran elbocsátották, helyükre idegen származású „Bach-huszárokat” ültettek. Az örökös, eladhatási joggal rendelkező postamesterségeket minden ellenszolgáltatás nélkül megszüntették. Az állásokra pályázatokat hirdettek: a feltétlen politikai megbízhatóságot igazolni kellett, hűségesküt, valamint német nyelvből vizsgát kellett tenni. Sőt, az állás elnyerését az évi fizetés mértékét meghaladó kaució letételétől tették függővé. A birodalmi kereskedelmi tárca vezetője, báró Bruck több olyan intézkedést is tett, amely segítette a posták fejlődését, gyorsítását: a közmunkaerő rendszeres felhasználásával megkezdte a közutak helyreállítását, a levéldíjat leszállította, bevezette a bélyegek alkalmazását (1850). Az első osztrák-magyar közös bélyeg különlegessége volt a homonnai-tokaji bélyegfogazás, mely 1852-ben bukkant fel először. A pénzfeladásnál bevezették a postautalvány-rendszert, kötelezővé tették a portóbélyeget és a hírlapjegyet. 1855-től már lakásra kézbesítették a leveleket, 1860-tól az expresszlevél házhoz szállítását is vállalta a posta, és utánvétes küldeményeket is szállított. Leszállították a kocsiposta viteldíjait, és gyorsították a járatokat, de a vasúthálózat kiépülése a kocsiposta elhalásához vezetett. A vasútláz nyomán hamarosan kiépült a mozgóposta rendszere (1864). 1859. május 27-én Miskolcon megnyílt az osztrák irányítás alatt álló távíró. 69
