Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1998

Krizsákné Farkas Piroska: 150 éve születtek

let szerzett, majd kineveztékTrencsén megye aljegyzőjévé. Hivatali munkája mellett nagy érdeklődéssel fordult az újságírás felé. Neve az egész megyében a Vágvölgyi Lap című hetilap szerkesztőjeként vált ismertté. 1875-ben a pucho-illavai kerület országgyűlési képviselőnek választotta, így került a fővárosba.

Baross Gábor számára a fővárosi élet, a képviselői munka nagy változást jelentett. A politika iránt érdeklődő magyar közvélemény a vám- és kereskedelmi szövetségről szóló törvényjavaslat bizottsági előadójaként ismerte meg. 1883. március 30-án a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium államtitkárának nevezték ki. Mivel jogi végzettséggel rendelkezett, tevékenységét műszaki ismeretszerzéssel kezdte, amelyet rövid időn belül annyira tökéletesített, hogy hamarosan a minisztérium leginformáltabb embere lett. A miniszter elé csak az ő kezén keresztül kerülhetett minden ügy.

1884-ben Győr országgyűlési képviselőnek választotta, és ezt a mandátumát haláláig megtartotta. 1886. december 30-án minisztere a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumnak, amelyet 1889-ben Baross Gábor koncepciója alapján Kereskedelemügyi Minisztériummá alakítottak át. Ekkor vált valóra Baross Gábor vasút-államosítási, árú- és személy- szállítási reformja, aVaskapu szabályozásának szervezése. Szigorú és vasfegyelemben végzett munkáját - amelyet munkatársaitól is megkövetelt - az 1892. május 9-én bekövetkezett korai halála szakította félbe. A teherbírásáról vasminiszternek nevezett Baross Gábort a Kereskedelemügyi Minisztériumban ravatalozták fel, majd külön vonattal május 12-én szállították végső nyughelyére, az Illava-Klobusice temetőjében található mauzóleumba.

Baross Gábor és a hírközlés

Baross Gábor államtitkári éveinek első jelentős sikere - a kezdeményezéstől egészen az országgyűlési előterjesztésig - a Postatakarékpénztár létesítését elrendelő 1885. évi IX. törvény volt.

Baross Gábor a telefont rendkívül jelentős találmánynak tartotta. A hazai meghonosodást (1881) követő évek meggyőzték arról, hogy a közérdekű hálózat megteremtése az állam feladata. A budapesti távbeszélő-hálózat 1887-ben került állami tulajdonba. A magyar állam és Puskás Tivadar között létrejött szerződés kedvezően befolyásolta a hálózat fejlődését.

Baross Gábor 1887-ben határozta el, hogy a posta- és távírdaosztályoknál műegyetemet végzett mérnököket kell alkalmazni. Ekkor vett fel 12 fiatal mérnököt, akik közül hárman - Kolossváry Endre, Vater József és Bállá Pál - a minisztériumba, kilencen pedig a posta- és távírdaigazgatósághoz kerültek. Schaden Frigyes Budapesten, Medgyes Ferenc Kassán, Szabó Károly Nagyszebenben, Gál Elemér Nagyváradon, Hollós József Pécsett, Szolyka Lajos Pozsonyban, Kakujai Károly Sopronban, Gere KálmánTemesvárott, Perkits Dusán Zágrábban kezdte meg a műszaki szolgálat megszervezését.

Baross Gábor 1888. augusztus 29-én rendelte el a posta- és távírdatisztképző tanfolyam felállítását. Az első tanfolyamot 1888. október 10-én a Király és Hársfa utca sarkán álló, ún. Gschwindt-féle házban Baross Gábor jelenlétében nyitották meg.

Baross Gábor 1888-ban alkotta meg a távírda, távbeszélő és egyéb villamos berendezésekről szóló XXXI. törvényt. A törvény kimondja, hogy a tárgyban jelzett berendezések létesítése és üzemeltetése állami monopólium.

57