Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1998
Kisfaludi Júlia: Új időszaki kiállításunk: 1848-as levelek
vizsgálása, szükség esetén azok visszatartása. Ellenőrizték a pénzküldeményeket, megszigorították a külföldről érkező és külföldre szóló küldemények kezelését, valamint az ellenséges hadaktól feladott és a részükre érkező küldeményeket (190-212). A korábban bevezetett levéltitok védelméről szóló rendelkezést nem vonták vissza. A magántitok biztosítására az ellenőrzést bizottság végezte és a vizsgálat eredményét jegyzőkönyvben rögzítette. „Az eljárás helyben hagyatik, de olly egyének legyenek a vizsgáló biztosok, kiknek jellemek eléggé kezes, hogy a magános titkok valósággal titokban tartassanak. Mely levelekben pedig vétkes merények találtatnak, ide az Országos Honvédelmi Bizottmányhoz küldessenekfel hozzám.... a felbontás csak a külföldről jövő és a külföldre menő levelekre szorítkozzék, másodon a hazai levelekre nézve csak gyanús egyéneknek szóló és azoktól jövő levelek bontassanakfel. ” - olvasható Madarász László 1848. május 15-én kelt saját kezű utasításában. A sarokban berendezett kocsiposta-hivatalban - ha bekukkantunk - a cenzúrabizottságot látjuk munka közben. Szigorúan vett postatörténeti kiállításunkat a nagyteremben egy kultúrtörténeti összeállítás követi. 38 ismert politikus, író, költő, közéleti személyiség 1848-^49 során írott hivatalos vagy magánlevelét, valamint a levél írójának vagy címzettjének portréját helyeztük egymás mellé korabeli tárgyak társaságában ((213-338). A kiállított levelek átiratait a kiállítás sorrendjében albumba rendeztük. Mintha egy korabeli kávéház asztalánál ülne az elfáradt, de érdeklődő látogató, úgy olvashatja nemcsak a leveleket, hanem a 150 évvel ezelőtti folyóiratokat, hírlapokat is. A terem egyik sarkában elhelyezett rovatoló asztalt eredeti levelek, íróeszközök bemutatására használtuk fel, a beosztórekeszekbe pedig a levelek fénymásolatait helyeztük el azzal a céllal, hogy a látogató kedvére válogasson belőle magának emlékül. Az utolsó terem három, fekete alapszínű tablójának anyagát a rabságban, a siralomházban és a száműzetésben született levelekből válogattuk össze. Mindegyik mottójául egy-egy vers szolgál. A két Morse-rendszerű távíróval felszerelt munkaasztal a fölöttük elhelyezett táviratok szövegével arra utal, hogy az 1850-es években a hírközlés terén új távközlési berendezés jelent meg, a távíró. A kiállítás forgatókönyv-koncepcióját Kisfaludi Júlia postatörténész-muzeológus készítette, a postatörténeti forgatókönyv Sipos Józsefné muzeológus munkája. A szállítás- történet, levélcenzúra és az 1848-as leveleket bemutató termeket Kisfaludi Júlia rendezte Csibi Kinga, Oláh Tünde és Urbán Gyöngyi közreműködésével. A megtorlás emlékeit Kovács Gergelyné helyezte kiállításba. A fényképezési munkákat Koppándi Ágnes és Hajdú József, a szövegeket Bartók Ibolya gondozta. A levéltári kutatásokban CsemaAnna levéltáros és Ritoók Pál művészettörténész voltak segítségünkre. A grafikai tervezés és kivitelezés Kozmáné Grünwald Éva munkája. Az Oswald-házat és a Pilvax Kávéházat megidéző installációkat, a köpcsényi postaállomás makettjét Fodor Eszter, Kalocsai László, Rozsnoki Attila és Rozsnoki Gábor készítették. A műtárgy-rekonstrukciók Perger Katalin és Bereczky Csilla bőrrestaurátorok, Szombati István faszobrász-restaurátor, Ballai Zsuzsa jelmez- és ruhatervező, valamint a Vésnök Kft. munkái. Ezúton mondunk hálás köszönetét az alább felsorolt társmúzeumoknak, levéltáraknak, könyvtáraknak, magángyűjtőknek, akik eredeti levelek, grafikák és tárgyak kölcsönzésével hozzájárultak kiállításunk megrendezéséhez: Bedő József, Éliás Tibor, Ferenczy Mú41
