Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1998
Kisfaludi Júlia: Új időszaki kiállításunk: 1848-as levelek
A postát is irányító Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium első intézkedései között szerepelt az osztrákok által megszabott, korábban Magyarország és Erdély postaterületére is érvényes tarifamódosítás. Az új postai díjszabás Magyarországon 1848. július 1-jén, Erdélyben szeptember 1-jén lépett életbe. Az ausztriai viteldíjjal szemben, amely 10 mérföldig 3 krajcár volt, a független magyar postaigazgatás 2 krajcárt határozott meg. A rendelettel együtt levélvitelbéri jegyzéket is kibocsátottak, amelyen közölték a súly és a mérföldben megadott távolság szerint emelkedő díjat. Klauzál Gábor - 1848. április 7. és szeptember 11. között miniszter - országgyűlési beszédében így érvelt: „ a levélbémek leszállítását múlhatatlan szükségesnek tartottam, mert ...az olcsóbb, de gyakoribb levelezés, minden esetre többet fog behozni, mint a magasabb díj melletti ritkább levelezés ”. A levélküldemények borítékán, a küldemény előlapján (nyomtatványoknál a címszalagon) a feladó köteles volt feltüntetni a címzett nevét és a rendeltetési helyet (ez legtöbbször csak helynév volt). Az előlapon jegyezték fel a levél súlyát latban (1 lat = 17,502 gr), valamint a címzettől beszedendő díjat. Ajánlott küldeményeknél NB. (Nota bene = Jól jegyezd meg!) jelzést alkalmaztak, és feljegyezték a nyilvántartási számot is. Bérmentesítés esetén a kifizetett díj összegét a hátoldalra írták fel, külön az ajánlott kezelés, esetleg a tértivevényes feladás díját. Valamennyi postakezelési adatot barna irónnal vagy tintával tüntették fel. Klauzál Gábor 1848. június 25-én Ugocsa vármegyéhez írt levelében olvashatjuk, hogyan szabályozta a hivatalos küldemények feladására jogosultak körét, a küldemény külalakját, a díjlerovást. Szemere Bertalan belügyminiszter rendeletben biztosította a törvényhatóságokat arról, hogy a kormány hivatalos lapjához (Közlöny) küldött tudósításokat hivatalos küldeményként kezelik. Ekkor is érvényben volt a „postán marasztott”, post restante kezelés. A tértivevényes küldeményeknél kiállított ve vény eken a szolgáltatás díját a feladó fizette meg, az összeget a feladóvevényen tüntették fel. A címzett a nevével és a dátummal igazolta az átvételt, majd a vevényt visszaküldték a feladóhivatalhoz. Minden kocsiposta-külde- ményt ajánlottként kellett kezelni, amelyhez díjmentesen feladóvevényt állítottak ki. A posta személyzete erején felül, sokszor létszámhiány mellett is megbirkózott a kezelési nehézségekkel, biztosította a megfelelő színvonalú szolgálatot. A postahivatali kezelést és az alkalmazottak létszámát egy, a Pestre érkezett levelek mielőbbi kézbesítésének biztosítására kiadott, a pesti főpostahivatal osztályának szóló utasításból ismerhetjük meg: „ reggeli hat órakor a postahivatalban megjelenni, s az illetők a posta elszállítása után is estéli hét óráig megmaradni tartoznak". Posch János pesti főpostahivatali ellenőr 1848. június 15-én írott részletes jelentéséből, panaszáradatából kiolvasható, hogy az utasítás végrehajtásának milyen akadályai (létszámhiány, megerőltető szolgálat, nagy forgalom) vannak, s amelyen egyúttal a létszám 3 fővel történő megnövelését kérvényezi. A függetlenné vált magyar posta hivatalos nyelve természetszerűen a magyar lett. 1848. május 26-án született a rendelet a magyar nyelvű bélyegzők és magyar címerrel ellátott pecsétnyomók használatáról. Az új feladási és kezelési bélyegzőket az esztergomi posta- hivatal vezetője, Homeister György az elsők között készíttette el: Gran helyett Esztergom, Recommandirt helyett Ajánlott és Franco helyett Bérmentve. Akiállításban bemutatott, e tárgyban íródott levelek (35-61) mindegyike más-más szempontból érdekes. Az ercsi postamester megrendelését még a régi kétfejű sasos pecsétnyomóval zárta le. A dorogi postamesternek a pecsétnyomó cseréje tárgyában írott német nyelvű levelében csupán a nemzeti szó szerepel magyarul. A temesvári igazgatási kerület 31
