Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1998

Borsos Károly: Történelmünk önkényes elemzése

amikor kialakult a Ferdinánd párt és Szapolyai párt, nem alakult egy önálló horvát nem­zeti királyi párt. A két ország arisztokráciája szorosan összekapcsolódott. Nálunk a Zrí­nyiek, náluk az Erdődyek voltak a török elleni küzdelem vezető egyéniségei. Zágrábot a török sohasem tudta bevenni. A megszállt területek felszabadításában Erdődy Miklós meghatározó szerepet vitt, később a XVIII. század végén Erdődy Iván bán fellépett az erőszakos magyarosítás ellen mondva, az egyik királyság a másiknak nem szabhat törvé­nyeket (Regnum regne non preascribit leges). Alig érthető, hogy ezt a kapcsolatot a XIX. század közepén miként lehetett tönkretenni. Mindenesetre hat évszázadon át a magyar—horvát kapcsolatok jól működtek, túléltek dinasztiákat, történelmi válságokat, a magyar és horvát családok között jelentős volt az összeházasodás. Európa történelmében ilyen kapcsolatrendszerre alig lehet példát találni. A másik folyamatos kapcsolat Magyarország és Lengyelország között alakult ki a XI. században és még ma is tart. Királyokat adtunk egymásnak. Két Jagelló uralkodónk a csatamezőn esett el Magyarország védelmében. Magyar uralkodók szép fejezeteket írtak a lengyel történelembe. A két ország folyamatosan nyújtott menedéket a politikai üldö­zötteknek. A magyar szabadságharcban az emlékekben ma is élő Bem tábornokon kívül lengyel légió is részt vett Wisocki tábornokkal az élen. Woroniecki herceget felségárulás­ért és részvételéért a magyar szabadságharcban 1849. október 20-án Pesten kivégezték. A több, mint 900 éves kapcsolat során harcoltunk is egymás ellen, de ennek ellenére szeb­ben éltünk egymás mellett, mint például Anglia és Franciaország vagy a tőlünk nagyon békésnek látszó Svédország és Norvégia. A lengyel kapcsolatokról tanultunk és tanulnak ma is valamilyen epizódtörténelmet, melyet ráadásul torzítunk is.,.Magyar tenger vizében hunyt el észak, kelet és dél hullócsil­laga” - utal a vers Nagy Lajos korára, ezzel verjük mellünket, és a Dobzse László siker­telenségével csökkentjük a kapcsolatok jelentőségét. Vissza kell térnem U. Ulászló kirá­lyunkhoz, aki, hogy megszabaduljon a trónkövetelőktől, feleségül vette Beatrixot, így félreállította Corvin Jánost, a gyermekprímást visszaküldte Itáliába, majd házasságát ér­vénytelenítve szabályos utódot produkált, a török ellen kiépítette a Jajce-Eszék vonalat. Azt nehéz volna megítélni, hogy mennyiben volt előidézője a Dózsa-féle lázadásnak, de azt, hogy ez a szörnyű eseménysorozat félév alatt lezajlott, némileg javára kell írni. Ennyi idő is elegendő volt az ország erejének leromlásához. A nyugaton lejátszódó paraszthábo­rúk általában lényegesen hosszabbak voltak. A nyugati szomszéddal a kiegyezés táján jutottunk azonos súlycsoportba. A világhábo­rúig rendelkezésre álló fél évszázad alatt felépítettük Budapestet, városaink központjait, kitűnő és nagykiterjedésű vasúti hálózatot hoztunk létre, ipart teremtettünk, behoztuk az együttműködés során az elképesztően nagy lemaradást. Keleti szomszédunkkal való kapcsolatról sok jót nem mondhatunk. Érdekes, hogy a Romániával való történelmi kapcsolatokat nekünk nem tanították, erről ma sem tanulnak a gyerekek, pedig ahhoz, hogy a két nép között valaha is megértés jöjjön létre, foglalkoz­ni kellene egymás ügyeivel. Jártam a moldvai kolostorvidéken, Voronej, Putna, Sucevija, Moldovija kiemelkedő alkotások az egész európai kultúra szempontjából, e vidéken ba­rátságos nép lakik. Összességében ezen a szinten egészen jól mozogtunk, az vethet bármit is szemünkre, aki nálunk kevesebbet hibázott. 133

Next

/
Thumbnails
Contents