Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1997
Angyal Erzsébet: Gyerekek és a bélyeg
Angyal Erzsébet Gyerekek és a bélyeg A 60-as évek végén a bélyeggyűjtés kezdte elveszteni tömegmozgalom jellegét, folyamatosan csökkent a szervezett és magányos bélyeggyűjtők száma. Egyre több gyűjtemény porosodott a polcokon torzóban maradva, vagy került piacra. A csökkenő kereslet és növekvő kínálat a bélyegárak zuhanását okozta, miközben az új kiadású bélyegek ára az évek óta tartó infláció ütemében egyre nő. Nagyapáink, apáink, iskolatársaink kisfiú korukban oly kötelezően estek át hosszabb-rövidebb ideig tartó bélyeggyűjtő korszakon, mint a kanyarón vagy a szamárköhögésen. Az elsikkasztott tízórai árából bélyeget vettek, karácsonyra, születésnapra bélyeget, albumot, nagyítót kértek ajándékba, csereberéltek, hencegtek új szerzeményeikkel, mutogatták egymásnak és mindent tudtak róluk: milyen országból való, mikori kibocsátás, mit vagy kit ábrázol, milyen a vízjele vagy a fogazása, hogy feláras vagy szelvényes vagy felülnyomott, használt vagy postatiszta. Ez persze azzal járt, hogy a kibocsátó országot a térképen is megtalálták, a bélyegen látható személyről tudták, hogy kicsoda, a százszor kézbe vett bélyegen látható tücsköt, bogarat, virágot, épületet meghatározták, utánajártak, utánaolvastak, utánakérdeztek. És amit megtudtak, az mind az övék volt, nemcsak a bélyeg. És rendszerezték bélyegeiket ország szerint, téma szerint, fajta szerint, újra meg újra átrendezték más-más rendszer szerint, összenézték katalógusokkal, kitartóan „vadásztak” egy-egy hiányzó példányra, és mindebben sok-sok örömük telt. A bélyeggyűjtéstől nemcsak elfordult sok gyűjtő, de egyre kevesebben kapták meg ezt a kamaszkori „betegséget”, arányait tekintve az ifjúsági bélyeggyűjtés nagyobb krízisen ment át, mint a felnőtt kori gyűjtés. Néhányan már azt a véleményt is megkockáztatták, hogy a mai fiatalságot már nem köti le ez a hobbi, a mai gyerekeket már nem érdeklik a bélyegek. Ez a túl sommás vélemény akkor sem volt igaz, mikor a bélyeggyűjtés hanyatló ágában volt. Még kevésbé igaz napjainkra, mikor a filatéliai életben újra bizonyos pezsgés tapasztalható, és a bélyeggyűjtés a fiatalok körében is kezdi visszahódítani megingott szerepét. Ezt bizonyítandó szeretnék az 1997-es év néhány eseményéről beszámolni. Április 2-án múzeumunkba látogattak a Mabéosz Ifjúsági Szekciója által szervezett Fiatal Bélyeggyűjtők Országos Találkozója rendezvény résztvevői. Józsa Mihály és Gidófalvi Péter segítségével kisebb csoportokra osztva kalauzoltuk a népes gyereksereget a múzeum kincsei között. Ok valamennyien „komoly” gyűjtők, kiállítók, olyanok ők a bélyeggyűjtő gyerekek között, mint az egészséges, jó mozgású gyerekek között az ifi sportolók. Hálás dolog olyanoknak megmutatni a múzeum gyűjteményét, akiket őszinte kíváncsiság és érdeklődés hozott ide, szívből örültünk annak, hogy ők örülnek annak, hogy itt lehetnek, hogy láthatják anyagunkat, hogy felfedezhetik saját kincseik példányait s tudásukkal gyerekesen kérkedve fedeznek fel egymás számára is érdekességeket, ritkaságokat. A Jászberényi Nyár rendezvénysorozat keretében augusztus 9-én volt az Ifjúsági Bé- lyeggyűjtők II. Jászberényi Találkozója, melyre múzeumunkat is meghívta Gedei László, 88
