Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1997
Hajdú József: A hangrögzítés rövid története
Hajdú József A hangrögzítés rövid története Az emberek képzeletét évezredeken keresztül foglalkoztatta a hang rögzítésének kérdése. A kísérletezők közül a múlt század második felében egyre többen és egyre behatóbban foglalkoztak a probléma megoldásával. 1877-ben, csaknem egy időben két ember is rábukkant a lehetséges megoldásra. Charles Cros francia műkedvelő költő, természetkutató elképzeléseiben korommal bevont forgó üvegkorongra rajzolja a hangrezgések ábráit a rugalmas lemezre szerelt tű. Az üvegkorongról cinkográfiai úton fémlemezre másolat készül, amelyről a hangok megszó- laltathatóak. Cros azonban csak az elméleti megoldásig jutott el, mert sem az ötlet szabadalmaztatásához, sem a kísérleti berendezés elkészítéséhez szükséges pénzt nem tudta előteremteni. Ezzel szemben Thomas Alva Edison a telefon hallgatójának membránjára egy kis tűt szerelt. A tű előtt viasszal bevont papírszalagot húzott el, amin a tű a hang hatására jól látható, változó mélységű nyomot hagyott. A fonográf - ahogy ezt feltalálója elnevezte - egy csigatengelyre erősített fémhengerből állt. A tengely végén egy forgatókar volt. Ezzel nemcsak forgatni lehetett a hengert, hanem csigatengelye egyidejűleg vízszintes irányban lassan mozgatta is azt. A fémhengerre egy nagyon vékony ónlemezből készült henger került, amire a tűvel ellátott rugalmas lemez hang hatására változó mélységű barázdasort A legelső fonográf 78
