Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1997
Dr. Falus László: Az adástechnikai ipar évtizedei
Nagy feladat volt a hatvanas évek végén az első UHF sávi adó elkészítése. A színes televízió bevezetésével kapcsolatos fejlesztés részeként döntött a posta egy UHF sávi adó - eredeti elképzelés szerint importból történő - beszerzéséről. Ezt a döntést az EMV ajánlata alapján módosították, és megrendelték a hazai fejlesztésű és gyártású adót. Érdekességként említhető meg, hogy a linearitás-korrekcióval szemben a tekintélyes, külföldi műsorszóró szervezetek akkor nagy idegenkedést és elutasítást mutattak. Az adóba beépített korrektor eredményeként az adó a végcsövet gyártó cég által ajánlott 2 kW helyett 4 kW- tal került átadásra. A berendezéssel és a vele együtt szállított antennarendszerrel kezdődött meg a színes televízió és ezzel együtt az UHF sávi adás. Helyzetünkre jellemző sajnálatos példa, hogy a magyar berendezéssel közel azonos felépítésű televízióadót mutatott be 4 évvel később jelentős újdonságként egy angol világcég, a magyar berendezésből azonban sajnos csak az említett egy példány készült. Meg kell említeni, hogy ez az adó is matuzsálemi kort ért meg. A Széchenyi-hegyi szolgálata után Győrbe költözött, és összesen 28 évi megbízható munka után kellett átadnia a helyet fiatal utódjának. A legnagyobb sorozatú televízióadó gyártására a 80-as évek második felében került sor. A szovjet posta megrendelésére több mint 120 állomás komplett, középteljesítményű berendezésből és antennarendszerből álló készlete került szállításra. A nagyteljesítményű televízióadók gyártása a nyolcvanas évek közepéig, a teljesen félvezetős adók megjelenéséig tartott. A magyar posta ekkor úgy döntött, hogy kizárólag ilyen adót szerez be. Ezt a lépést a hazai ipar az alkatrészproblémák és a nagy fejlesztési költségek miatt már nem tette meg. Az adóberendezésekkel együtt készültek a nagyteljesítményű antennarendszerek is. Ezek fejlesztésére létesült Budapesttől 50 km-re az antennamérő telep, ahol az esetek többségében egyedi karakterisztikájú rendszerek kidolgozására és mérésére került sor. A következőkben felvázoljuk az adástechnikai ipar vállaltainak széles palettáját. Ez csak úgy tekinthető át, ha az egyes termékek mentén haladunk. A berendezések terén időben a középhullámú adók az elsők. A fejlesztés és a gyártás a Standard Rt.-nél még Újpesten kezdődött, majd a Fehérvári útra költözés után folytatódott. Itt készültek a berendezések a cég nevének 1952-ben Beloiannisz Híradástechnikai Gyárra, majd BHG-ra történt előbb rövidítése, majd megváltoztatása után is. Az ún. profiltisztítás következményeként a nagyadókkal foglalkozók munkájukat az 50-es évek végétől a Váci úton, a Magyar Adócsőgyárban folytatták. Meg kell említeni, hogy az adóberendezések gyártásának ennél a vállalatnál előzménye volt. Már 1941-ben gyártottak adókat a Magyar Philips Műveknél, a Standarddal kialakított munkamegosztás keretében itt készültek a 30 kW-nál kisebb teljesítményű berendezések. Itt és ennél a vállalatnál kezdték meg a 300 kW-os Lakihegyi adó elkészítését. Eközben az adástechnikai tevékenységet az Elektromechanikai Vállalatnál, az EMV-nél koncentrálták, az adó befejezésére még a Váci úton, de már az EMV keretében került sor. Az EMV kapta a megrendelést a Jászberényi rövidhullámú adóállomás berendezéseinek és antennarendszerének kifejlesztésére és elkészítésére. Ezt követően újabb AM adótípus már nem született. Az EMV-t 1976. június 30-án megszüntették, beolvasztották a BHG-ba, ahol a nagyadók terén a tevékenység importberendezések felszerelésére és a szereléssel összefüggő tervezési munkákra, továbbá a működő állomások nagyjavításaira és részleges átépítésére korlátozódott. 62
