Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1997
Kovács Gergelyné: Tomcsányi Béla emlékezete
Weiss Manfréd Művek felvette Rákosi Mátyás nevét, november 7-ét is nemzeti ünneppé nyilvánították. A századfordulón született nagy tudású, magas erkölcsiséggel rendelkező mémökge- nerációnak legtöbb tagja hasonló utat járt végig. Volt aki emigrált (Békésy György), volt aki börtönbe került (Papp Simon), volt aki vidéki száműzetésbe (Tomcsányi István), voltak akik megalázó helyzetekbe (Magyari Endre), s átadták helyüket új, olykor képzett, olykor képzetlen kádereknek. Az 1950. esztendő végére a magyar műsorszórás első mémökgenerációját lecserélte a történelem. A helyükbe lépő kádereket már más eszmék, más küldetéstudat jellemezte. 1950. december 13-án a Híradástechnikai Tudományos Egyesület rádiótechnikai kiállítást rendezett. Dr. Barta István és dr. Valkó Iván Péter professzorok elhozták diákjaikat. Ok a kiállítás írásos anyagából megtudhatták, hogy milyen küldetés vár rájuk, és miért került sor a műszaki kádercserére: „Döntő volt, nemcsak azért, mert a műszaki értelmiség egy része ellenségként viselkedett, hanem főleg azért, mert a szocialista termelés sokszorosan nagyobb, magas szakképzettségű kádert kíván meg, mint a legfejlettebb kapitalista termelés. ” Tomcsányi Béla emlékezetét mindazok, akik a „magas fokú szocialista termelésbe” nőttek bele, nem ápolhatták, nem is ismerhették. 1988-ban a Magyar Rádió épületében a VI-os stúdió előtt Békésy György, Magyari Endre, Tomcsányi Béla és Tomcsányi István emlékére táblát avattak. Ott ismerkedtem meg Tomcsányi Bélánéval, a feledhetetlen Micikével. Nem sokáig szerethettük őt, mondhatom így a múzeum munkatársai nevében is, mert 1990 nyarán elhunyt. A rákoskeresztúri temetőbe, férje sírjába temették. A gyászkocsi előtt egy hatalmas rózsakoszorút vittek széles nemzeti színű szalagján felirattal: „Béluskának utolsó üdvözlettel Mickótól A koszorúvivés kötelességét Tomcsányi Béláné Esztergályos Mária hagyta meg végrendeletében, ilyen finoman kívánta köszönteni sírjában a kedvest, akinek poraival azóta az övéi is eggyé lettek. A közös sír 57
