Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1997
Krizsákné Farkas Piroska: Telejubileumok
A katódsugártól az elektron felfedezéséig Már a 18. század közepe táján ismert volt az a tény, hogy ritkított gázon keresztül áramot vezetve élénk fényjelenséget kapunk. Faraday 1830-ban egy elektrosztatikus gép segítségével hozott létre kisülést. A vizsgálatokat felgyorsította az 1855-ben Heinrich Geissler által feltalált szivattyú, mely az addigiaknál sokkal nagyobb vákuum előállítását tette lehetővé. Julius Plücker 1859-ben fedezte fel a katódsugarakat, azután tanítványával, Johann W. Hittorffal részletesen megvizsgálták és az alábbi tulajdonságokat állapították meg: a katódsugár a kátédból lép ki, egyenes vonalban terjed, több anyagon fluoreszcenciát okoz, mágneses térben eltéríthető. 1879-ben kapcsolódott be a vizsgálatba William Crookes. Ő volt az első, aki megkísérelte a katódsugarakkal kapcsolatos jelenségek elméleti magyarázatát is megadni. Szerinte a katódsugár nem más, mint negatív töltéssel ellátott molekulák áramlása. A katódsugarakat Heinrich Hertz és tanítványa, Philipp Lenard is vizsgálták. Ők úgy gondolták, hogy a katódsugár az elektromágneses hullámok egyik fajtája. Wilhelm K. Röntgen vizsgálatai is közvetlenül a katódsugarakra irányultak, amikor 1895-ben véletlenül felfedezte az X-sugarakat. Az X-sugarak elektromágneses hullámok, melyeknek hullámhossza rövidebb mint a fényé és a legtöbb anyagon áthalad. (Felfedezőjéről nevezték el röntgensugaraknak.) A katódsugarak közel fél évszázados rejtélyét 1897-ben Joseph John Thomson angol fizikus oldotta meg. Thomson a kísérleteiben a részecskéket egymásra merőleges elektromos és mágneses térbe vitte. Ennek mindegyike eltéríti a töltött részecskéket, méghozzá ellenkező irányba. A vizsgálatokból megállapította, hogy a katódsugár olyan részecskékből áll, amely részecskék azonosak, bármilyen elemet is használunk kátédként vagy töltőgázként. így tehát ez a részecske minden elem atomjának alkotórésze. Thomson méréseiből már meg tudták becsülni az elektron tömegét, és úgy találták, hogy ez a tömeg három nagyságrenddel kisebb, mint a legkisebb atom, a hidrogénatom tömege. A katódsugárral végzett kísérletek valószínűsítették, hogy az elektron főszerepet játszik az atom felépítésében. Atommodelljét 1904-ben építette fel, úgy képzelte az atomot, hogy az egy folyamatosan elosztott, az atom egész térfogatát kitöltő pozitív töltésű részből és az ebbe beágyazott igen kis méretű (pontszerűnek tekintett) elektronokból áll. Innen kapta ez a modell a „mazsolás puding” elnevezést. A pontszerű elektronok vagy nyugalomba vannak, vagy meghatározott pályákon körbe keringenek. A 20. század első éveiben a kép az atom felépítéséről még bizonytalan volt ugyan, de a merész próbálkozások nyomán látták már a tisztázandó problémákat. Az atomszerkezet megismerésében döntő fordulatot Ernest Rutherford és munkatársai 1909-1911-ben végzett mérései hoztak. Az elektron felfedezése tette lehetővé egy új tudomány és iparág, az elektronika létrejöttét. Joseph John Thomson 1856. december 18-án az angliai Cheetham Hillben, Manchester közelében született és 1940. augusztus 30-án Cambridgeben halt meg. Thomson egy külvárosi könyvkereskedő fia volt. 14 évesen iratkozott be az Owens Egyetemi Kollégiumba, amely ma a manches44
