Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1997
Kurucz István: Előszó
Kurucz István Előszó Az emberiséget többek között az emeli ki az élővilágból, hogy birtokában van egy tudatos, jól megfogalmazott történelemnek. Rendelkezésünkre áll az a tőlünk független múlt, amely lehetővé teszi, hogy tanuljunk elődeink tapasztalataiból. Játszunk csak el a múlt ismeretének fontosságát bizonyító gondolattal. Mi történne az emberiséggel, ha valami világkatasztrófa folytán megsemmisülne az a tudás, tapasztalat, ami eddig felhalmozódott, ha kihalnának a tanárok, ha semmivé válnának a múzeumok, a könyvtárak, az iskolák, az egyetemek? Megszakadna a folytonosság, megszakadna a lánc, mindent újra élőiről kellene kezdeni. Egy-egy esetleg előkerülő, mostani korunkra jellemző tárgyra az új nemzedék ugyanúgy rácsodálkozna, mint például mi a maják vagy az egyiptomi építőmesterek számunkra ismeretlen technológiával épült csodálatos építményeire. Remélhetőleg ilyen katasztrófa soha nem lesz, az élet minden területén az elődök tapasztalatára, munkájára, tudására építve lehet tanulni. Mi magyarok is tudjuk, hogy az emberiség jövője nem a mi tevékenységünktől függ, de azt is, hogy sok-sok elődünk munkásságával példamutatóan hozzájárult az emberiség fejlődéséhez. Ez kell, hogy a múlt tanúságaira ösztönözzön, és elmélyítse Zrínyi Miklós szavait, hogy „egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók” és Helmuth Kari von Moltke igazságát, miszerint „minden nemzet sorsa saját erejében rejlik”. A tanuláshoz, az ismeretek átadásához azonban sok minden szükséges, többek között az is, hogy rendelkezésre álljon egy olyan hely, ahol a múltat megelevenítő tárgyak, dokumentumok hozzáértők által faggathatok, feldolgozhatok, bemutatásra előkészíthetők legyenek. A jelen kor tevékenységei, felfedezései, történései, eszközei a minket követő generációk múltjává lesznek. A mi kötelességünk tudatos gyűjtéssel megkönnyíteni - egyáltalán lehetővé tenni -, hogy múltjukat jobban megismerjék mint mi vagy elődeink a töredékes, sokszor csak maradványokban fellelhető korokat. Ennek legfontosabb tárgyi létesítménye a múzeumi raktár. A Postamúzeum siralmas raktározási állapotaiban az elmúlt évek jelentős változást hoztak. 1995-ben az Antenna Hungária Rt., majd 1997-ben a MATÁV Rt. gondoskodott megfelelő gyűjteménytárakról. Címlapunk ez utóbbit, a Kert közben elfoglalt múzeumi raktárunkat mutatja be. Bízom benne, hogy a raktárbővítés nemcsak a kiállítóhelyeinken bemutatott tárgyi anyag bővülésében, gyakoribb cseréjében fog megmutatkozni, hanem muzeológusainak tudományos munkásságában és évkönyvünk egyre gazdagabb szellemi termékeiben is. 3
