Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1997
Dr. Kamody Miklós: Hírközlés, levelezés a török hódoltság idején
A mészárosposták virágkora A 15. század második felétől jellegzetes hírvivőként működött az ún. mészárosposta. Az alföldi síkságon, a kunok mezején (campus cunorum), a Jászságban tenyésztett rideg marhát a kereskedők, tőzsérek és mészárosok hajdúi lábon hajtották a nyugati kereskedővárosokba, Itáliába, Németalföldre, Bécsbe állataik eladására. Az így szerzett jövedelem sok későbbi főúri családnak alapozta meg vagyonát. Kereskedelmi forgalmukra jellemző néhány adat: 1549 és 1551 között eladott, külföldre szállított szarvasmarhák száma 187 835, Makóról 1563. június és 1564. március között 3175, Jászberényből 2112 marhát hajtottak a váci török harmincados réven át. A hajtok - erős fegyveres kíséret mellet, megszokott útjaikon, minden évszakban - bizonyos fizetés mellett levelet, csomagokat szállítottak a külföldön tanuló nemes ifjak, szerzetesek számára. Megbízhatóságukhoz nem fért kétség, mert céhbe tömörültek, ami tekintélyüket növelte. Legkorábbi a debreceni mészároscéh volt, amely 1478-ban Szilágyi Erzsébettől, Mátyás király anyjától kiváltságban részesült. Feljegyezték, hogy maga Mátyás is áruitatott így magántulajdonú szarvasmarhát bizalmas emberével, és a hasznot magánbeszerzésekre fordította. A debreceni mészárosok szabadalomként végezték a postálkodást. Az 1478- as céhszabadalom a díjtalan postahordásért vám- és adókedvezményt, szabad mészárszéktartást biztosított számukra. Ennek fejében a céh köteles volt embereket és lovakat készenlétben tartani, hogy a hivatalos és magánlevelek szállítását kötelességszerűen végezzék. Működésük irányítására postaállomás létesült, ahonnan a postálkodást intézték. így született a debreceni mészárosok magánszorgalmából az ún. mészárosposta. Erre utal egy 1606-ban keletkezett tanácsi határozat: „A mészárosok a postálkodást a szerint tselekedjék, amint az országban, minden szélében élnek vele. Pénz és fizetés nélkül szolgáljanak, ha mi kárt vallanak, mivel szabadcságokért tselekszik, ők magok szenvedgyék ... az mi a Postálkodás dolga az a Mészárosok tiszti, eddig nekik fizették minden útra, de ezután nekik nem fizetnek, hanem maguk költségén járjanak, postát horgyanak" ,22 Debrecen városa a török hódoltság kiterjesztéséig a Kassáról Várad felé közlekedő királyi postahálózat egyik állomása volt. A város 1555-ben történt behódolása után a postavonal megszűnt, de az uralkodóval a levelezési kapcsolat fennmaradt. Ez tette lehetővé a helyi mészárosoknak a céhbe való tömörülését és a céh tagjainak a postálkodás ellátását — bizonyos kedvezmények, kiváltságok ellenében kötelező jelleggel. A debreceni mészáros postások a 17. század elején szabadulni szerettek volna kötelezettségüktől, de a városi tanács nem volt hajlandó a kiváltságukon változtatni akkor sem, amikor 1687-ben a mészárszék a tűz martaléka lett. A mészárszék újbóli felépítését azzal a feltétellel engedte volna meg aTanács, ha a lovas postálkodásban serénykednek és lovakat tartanak. A mészárosok postálkodásának a török hódoltság megszűnése vetett véget.23 A másik postálkodással foglalkozó mészároscéh Szegeden létesült, mely postaszállítást, futárszolgálatot látott el Erdélyben és az ország nagyobb városaiban. Ennek fejében adó- és egyéb fizetés alóli mentességet kapott. 22 Debrecen város tanácsi jegyzőkönyv 1606. 71 p. 23 Uo. 1688. 436 p. 129
