Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1996
Rákóczi Margit: A magyar posta a millenniumtól a millecentenáriumig
1939), a kincstári hivatalokon át (Szombathely, 1923; Baja, 1924; Mohács, 1925; Békéscsaba, 1927), a postamesteri hivatalokig (Kunágota, 1926; Hegyeshalom, 1927; Csenger, 1928; Döbrököz, 1929) jelentős számú postaház épült. Az új távbeszélőközpontok (Krisztina, Várközpont, Svábhegy, Óbuda, Zugliget, 1928; Lipót, 1929; Zugló, 1931), a távközlési kábelhálózat nyomvonalaira kiépült erősítőállomások (Bánhida, Füzesabony, Mátészalka stb.), valamint az üzemelési épületek (Anyagszertár raktárcsarnoka, 1924; Járműtelep, Budapest - Egressy út, 1928) jelentős épület-együtteseket alkottak. A járműparkot, a budapesti szállításban, a gazdaságos elektromobilok jellemezték. 1924 és 1927 között felújították a távíró- és távbeszélő-hálózatot. Budapest-Bécs között kiépült az első távkábel, 1928-tól megkezdődött az automata távbeszélőközpontok telepítése, 1933-tól a távbeszélő-állomások ikresítése, 1940-től megindult a helyközi távbeszélő-szolgálatban a távválasztás, majd 1942-ben a telexhálózat kiépítése. Az 1936. évi XXXV. te., századunk első postatörvénye meghatározta a posta kizárólagos jogának kereteit, a postai monopóliumot élvező szolgáltatásokat, a postakényszert és a postatitok védelmét. A húszas években világszerte meginduló rádió-hírközlés is postai monopóliumot élvezett. A székesfehérvári adó (1921), a tárnoki vevő (1924) megépítésével a csepeli szikraállomás új 5 kW-os csőadó-berendezésének (1921), majd 2 kW-os Telefunken adójának (1924) telepítésével megkezdődött a rádiótávíró-szolgálat. Az első műsorszóró kísérletek eredményeként 1925-ben megindult a magyar rádióműsor sugárzása. 1933-ban a lakihegyi adóállomás, a magyaróvári, miskolci, nyíregyházi és pécsi közvetítő-állomások üzembe helyezésével és a postai beruházással 1928-ban megépült Sándor utcai stúdióval a magyar rádió-műsorszórás az európai élmezőnybe került. Ennek elismeréseként a Nemzetközi Rádió Unió értekezletét 1930-ban Budapesten rendezték meg. Az első (1938), majd a második (1940) bécsi döntéssel visszacsatolt országrészeknek (Felvidék, Kárpátalja, Észak-Erdély és Székelyföld) a postai szolgálat átvétele, s végül 1941-ben Bácska, Muravidék és a Baranyai háromszög katonai megszállása és postáinak berendezése olyan forgalomnövekedést eredményezett, amely szükségessé tette a gépesítés megindítását. 1941 és 1944 között a Budapest 72-es postahivatal bővítésével és gépesítésével kimagaslóan korszerű feldolgozó-hivatal létesült. A postai szolgáltatásokat a gyorsaság, pontosság és megbízhatóság jellemezte. Személyzete egyesületekbe tömörülve saját kulturális, szociális és gazdasági intézmények sorát hozta létre. Kultúrházat, üdülőket, nyugdíj otthont, tüdőszanatóriumot, kórházat épített. A háborús években a szakképzett személyzet frontszolgálatra való kirendelése, a dologi és műszaki felszerelések hadi célú használatba vétele következtében a megnövekedett forgalmat megfogyatkozott személyzettel és eszközökkel kellett ellátni. Ehhez hamarosan a hadi károk társultak. Elsőként 1941 júniusában a kassai bombázásnál súlyosan megrongálódott postahivatal és távbeszélőközpont helyreállítása vált szükségessé. 1944-től a hadszíntérré vált országban a bombázások, a visszavonuló német csapatok robbantásai (rádióállomások adótornyai), a postai szállító és távközlési berendezések elhurcolása, majd a szovjet csapatok zsákmányolása szinte felmérhetetlen károkat okozott emberi életben, építményekben, tárgyi eszközökben egyaránt. A háború utáni első évben, a trianoni országhatárok visszaállításával, a magyar posta az új évtizedet a következő veszteségekkel kezdte: a postahivatalok száma 3116-ról 84
