Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1996
Dr. Tóthné Farkas Anna: Egyesületi élet anno
elérése érdekében a szükséges anyagi eszközöket megszerezze. így el is érte, hogy az egyesület államsegélye 1881-ben az addigi 4000 forintról 8000 forintra emelkedjen. Az 1883. május 16-iki közgyűlésen Gervay Mihály bejelentette, hogy „elérkezettnek látom az időt, hogy a postaintézet nem kincstári alkalmazottainak nyugdíjügye rendeztessék”. Heim Péter elnöklete alatt új alapszabály-tervezetet készítettek, amelyet 1885. január 1- én fogadtak el. Az egylet új neve Magyar Postaszemélyzet Segélyzőés Nyugdíjegylete. Heim Péter tervezete a postamestereket és kiadókat a nyugdíjrészes tagok csoportjába sorolta. így a tagságnak, I-IV. nyugdíjosztályban, 40 évi szolgálat után 150, 200, 250, 300 forint évi nyugdíjat biztosít. Tagdíjként a biztosítható nyugdíj összegének 6%-át kellett befizetni. Gervay Mihálynak köszönhetően az állami segély összegét is felemelték évi 10 000 forintra, olyan kikötéssel, hogy ezen segély elsősorban a nem kincstári személyzet nyugdíjaztatására fordítassék. Baross Gábor az akkori vasminiszter engedélyezte a segély kifizetését s kijelentette, hogy „az egyesület működését mindenkor éber figyelemmel fogja kísérni s azt erkölcsi és anyagi támogatásban részesíteni A miniszteri intézkedés elismerte a postamesterek nyugdíjigényét, s így az egyesületet új alapokra helyezte. 1890. május 24-én Gervay Mihály országos postafőigazgató az elnökségről lemondott. Az egyesület új elnökének Heim Pétert választották meg. Heim Péter elnökségét egy új alapszabály kidolgozásával kezdte meg. Ennek értelmében az eddigi 40 év szolgálati idő helyett nőknél 30, férfiaknál 35 év elegendő a nyugdíjigény benyújtásához. Új nevet is kapott az egyesület A Magyar Posta- és Távírda Személyzet Segélyező és Nyugdíjegylete. 1896 elején, a millennium évében, Heim Pétert nyugdíjazták, s a magyar posta vezetését Szalay Péter vette át. Az egylet Szalay Pétert kérte fel az elnökségre, de ő ezt nem vállalta. Végül a közgyűlés Nádor Vincét választotta elnökének. Az 1898. január 5-én tartott közgyűlésen kihirdették, hogy az állami költségvetés évi 15 000 forintra emelte fel az egyesület államsegélyét. Megfogalmazódott az a gondolat is, hogy az újonnan kinevezett postamestereknek az egyletbe való belépés kötelező legyen. Az egyesületen belül nőtt a feszültség az állami alkalmazottak és a postamesterek között, a szétválás gondolata mind a két csoportot foglalkoztatta, hiszen érdekeik ezt kívánták. Az 1905. június 22-én megtartott rendes évi közgyűlésen az egyesület elnökévé dr. Henyei Vilmos postafőigazgatót választották meg. Ezen az ülésen fogadták el azt a határozatot, melynek értelmében az egyesület kettévált és megalakult A Magyar Posta Állami Személyzetének Segélyző és Nyugdíjpótló Egyesülete valamint A Magyar Királyi Postamesterek és Kiadók Segélyző és Nyugdíjegyesülete. A Magyar Királyi Postamesterek és Kiadók Segélyző és Nyugdíjegyesülete, mint a postamesteri karnak most már önálló postamesteri nyugdíj egyesülete, 1906. január 1-én 1282 nyugdíjrészes taggal kezdte meg működését. Elnökének Bene Róbert királyi tanácsos, postaigazgatót választották. Bene Róbert nyolc évi kitartó munkával elérte, hogy a postamestereknek kötelezően be kell lépni az egyesületbe. Ezt 1914-ben rendelték el. Az 1914. május 3-án tartott közgyűlésen Bene Róbert lemondott s helyette Rutter Emil postaigazgatót választották. Ő csak két évig volt elnök, mert 1916-ban meghalt. Az 1917. évi közgyűlés Tarlós György postaigazgatót választotta meg elnöknek. 1921. június 26-án az 1875-ben alakult Magyar kir. Postamesterek Országos Egyesülete és a 79
