Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1996

Kisfaludi Júlia: Tantuszvariációk

kitöltésére kértük meg. Az így kapott válaszokat (46) az alábbiakban értékelem. (Érdekes és feltűnő módon a válaszok csak június 27-ig érkeztek a kiállításban elhelyezett levél- szekrénybe, holott szeptember 3-ig volt látható. Minden valószínűség szerint az űrlapot csak a kiállítás eredeti nyitvatartásáig (június 30.) adták a látogatók kezébe).

Honnan szerzett tudomást az első múzeumi telefonkártya-kiállítás létezéséről? A legtöbben (50%) valamilyen hirdetési módot, vagy médiumot jelöltek meg (sajtót tizenket- ten, televíziót négyen, plakátot öten, reklámkártyát ketten). Meglepően nagy volt a száj- propaganda (21,7%) és a véletlen látogató (19,5%) aránya.

Azt nyújtotta-e a kiállítás Önnek, amit várt? Ha igen, miben? Esetleg többre vagy kevesebbre számított? A válaszadók 17,3%-a egyszerűen igennel válaszolt, 47,8% ezt megtoldotta valamilyen további pozitív értékeléssel. Érdekes módon 13,4%-uk még kevesebbre is számított, mint amit a kiállítás nyújtott számára. Összességében tehát a válaszadók 80,4%-a elégedett volt a kiállítással, míg 19,5%-uk valamilyen formában többre számított.

Mi tetszett Önnek a kiállításban a legjobban? A válaszok természetesen itt voltak a legváltozatosabbak. Legtöbben (47,8%) konkrét telefonkártyá(ka)t jelöltek meg. 12 válaszadó (26,08%) a kiállítás egészére vonatkozóan adott pozitív választ (újszerűség és változatosság, a távbeszélőkészülékekkel együtt való bemutatás, a világ pénzei, logikus felépítés). Kilencen (19,5%) pedig az Internetet illetve a CD-Rom-ot, vagyis a számítógép nyújtotta élményeket jelölték meg.

Mi tetszett Önnek a kiállításban a legkevésbé? 29 kérdőíven ki volt húzva, vagy kitöltetlen maradt ez a rovat, további ötön „nem volt ilyen” szöveg olvasható, vagyis a válaszadók 73,9%-a nem talált kivetnivalót a kiállításban. Két olyan válasz is érkezett azonban, ami megdöbbentett bennünket. Az első érthetetlennek és értelmezhetetlennek tartotta a kártyák alatti számokat. A második azt nehezményezte, hogy keveredve voltak magyar és külföldi kártyák (ami idáig igaz is), és hogy ezért nem kapott képet a magyar gyűjteményről. Egy-egy hasonló tartalmú bejegyzés a vendégkönyvben is olvasható. Ezekből csak azt a tanulságot lehet levonni, hogy a kiállítástervező-rendező a legnagyobb körültekintése és gondoskodása ellenére sem tudja valamennyi látogatót kiszolgálni.

Hiányol-e valamit, ami Ön szerint kimaradt a kiállításból? A válaszadók 58,2%-a nemmel válaszolt. Három látogató a számítógépekkel kapcsolatban hiányolt valamit. Sokan (15,2%) telefonkártyák és katalógusok vásárlásának vagy cseréjének lehetőségét hiányolták. Számos, ugyanilyen tartalmú bejegyzés került a vendégkönyvbe is. Egy látogató a kiállítás történeti részét (régi telefonok, dokumentumok) kevesellte, egy másik pedig a telefonkártya gyártásmenetének bemutatását hiányolta. Mindkettőt jogosnak tartom. Az előbbi a helyhiány és az installáció meghatározott volta miatt nem valósulhatott meg, a másodikhoz - egyelőre - nincs kiállítandó anyag a múzeum gyűjteményében.

Véleménye szerint érdemes volt-e a kiállítást megrendezni? A46 válaszból mindössze egy volt „nem”. Kis felmérésünk végső következtetéseként megnyugodva állíthatjuk, hogy a kiállítást érdemes volt megrendezni, találkozott a látogatók igényeivel, tartalmában sikerült újat mondania. A látogatók által hiányoltak többségét a jövőben pótolni lehet. De azzal, hogy egyúttal, ugyanazon helyiségen belül telefonkártya cserére (börzére) is lehetőséget kell teremtenünk, nem értek egyet. Kiállításunk posta- és távközlés-történeti kiállítás.

53