Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1996
Bartók Ibolya: Gervay Mihály emléknap
Dr. Molnár László Gervay Mihály és a kiegyezés utáni évtizedek Amikor 1867. április 12-én Bécsben a magas szerződő felek aláírták a kiegyezésről szóló okmányokat, valójában csak egy évek óta folyó diplomáciai alkudozás, tárgyalássorozat előkorszaka záródott le. Törvényesség tekintetében olyan helyzet jött létre a két ország között, amely a dualista állam nevének meghatározását is szükségelte. Az uralkodói kézirat szerint: Osztrák-Magyar Monarchia vagy Osztrák-Magyar Birodalom az elnevezés (az első név vált általánossá). Az előbbiek, maga a hivatalos elnevezés is a kiegyezést követően másfél évvel később, 1868. november 14-én történt. Az aláírások, amikor egy történelmi korszakot lezártak, egyben újabbat is nyitottak, amelyben évtizedeken keresztül folyamatosan változtak, alakultak és fejlődtek a ténylegesen önálló és független magyar állami szervek, igazgatási formák. A létrejött dualizmuson belül három közös minisztérium; a külügy, a hadügy és a pénzügy olyan függések hordozói, amelyek az időben méltán megkérdőjelezhették az önállóságot, afüggetlenséget. Ezek a közös minisztériumok a legfontosabb hazai és nemzetközi kérdésekben nem biztosították az önállóságot. Ennek egyik sajátosan különös területe volt a posta. Ismert, hogy ezt nem kívánták az osztrák szervezet és intézkedés köréből kiadni, mint teljesen önálló területet. - Idézem az 1867. évi XVI. te. 18. §-át: ,A posta és a távírdaügy a két állam területein külön, de amennyiben a forgalom érdeke kívánja egyforma elvek szerint fog rendeztetni és igazgattatni.” - Az egyetlen mondat évtizedekre meghatározója a magyar postaügynek. Ez nem véletlen, hiszen a 19. sz. második felében a posta valamennyi tevékenysége szervesen összefüggött mind az akkori hazai és nemzetközi politikai, katonai, gazdasági kapcsolatokkal. A helyzetnek számos kérdőjele, már az első időben megmutatkozott. így az 1867-ben kibocsátott bélyeg megítélése mind a képi ábrázolásban, mind a hiányzó feliratban. Az évtizedekig tartó állapot mind két részről időnként engedményekkel, máskor megkötésekkel, egészen 1918-ig az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásáig nem szűnt meg. A csupán most felvázolt körülmények kezdetekor, 1867-ben került Gervay Mihály a posta élére. Személye nem volt ismeretlen korábban sem a bécsi udvari kancellária előtt. Postai pályafutása során Pozsonyban, Bécsben, Pesten, Sopronban, Nagyváradon és Szebenben viselt egyre magasabb hivatalokat. Nem tekinthető véletlennek, hogy őt nevezték ki a magyar posta vezetőjének. Korábbi évtizedes munkássága ismert, részben publikált. Ez alkalommal a bevezetőben elmondottakhoz kapcsolódóan, ugyancsak nem a teljesség igényével tekintem át a kiegyezés utáni évtizedeket. Gervay, mint egy örökül kapta azt a postaszervezetet, az igazgatóságokat, amelyek valójában aló. század második felétől alakultak és formálódtak. Ezek természetesen az akkori politikai, gazdasági viszonyokat tükrözték, amelyek a századok folyamán ugyan némileg változtak, de végső soron az ausztriai birodalom érdekeinek megtestesítői, még az 1849. XI. 18-i császári pátens szerint is. Ezzel együtt az újólag kijelölt határokon belül ezres nagyságrendben, a legkülönbözőbb postai tevékenységet végző: magyarok, németek, németül beszélő magyarok és számos más, román, horvát, cseh, osztrák nemzetiségű személy került a Magyar Királyi Posta szervezetébe és igazgatása alá. 37
