Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1996

Bartók Ibolya: Gervay Mihály emléknap

anyag áttanulmányozása azt a benyomást kelti bennünk, mintha két személy állna előttünk: az 1867 előtti, az ismeretlen Gervay és az 1867 utáni, a jól ismert Gervay. Magasba ívelő életútja híven tükrözi kora társadalmának nagy ellentmondásait is.

Nagyvárad Gervayra gyakorolt hatásáról szólva felvetődik a kérdés: milyen volt a város az igazgató érkezésekor?

Nagyvárad lakossága az 1850-es években alig haladta meg a 21 ezer lelket, a városba 1852-ben vezették be a közvilágítást, 1870-ben a „légszesz”, vagyis a gázvilágítást. 1858 áprilisában megnyitották a Püspökladány-Nagyvárad vasútvonalat, a vármegye első vaspályáját.

1850-től a város székhelye a Nagyváradi Postaigazgatóságnak - a nyolc magyarországi igazgatóság egyikének. A váradi igazgatósághoz nagy terület, 9 vármegye és 2 kerület tartozott, olyan jelentős városok, mint Debrecen, Arad, Balmazújváros, Nagybánya, Nagykároly, Nyíregyháza, Orosháza, Szatmárnémeti stb. E területen több mint 140 postahivatal illetve postakocsi-állomás működött. 1850-ben a váradi császári kormánybiztos négy postautat (főútvonalat) jelölt ki, mely szerint a postaforgalom főiránya Debrecen, Szatmárnémeti, Kolozsvár és Arad felé vezetett.

Gervay életútjának megértéséhez tudnunk kell azt is, hogy milyen volt a város politikai hangulata az 1855-ös évet követően.

A bukott 1848^19-es szabadságharc után Nagyváradon is - mint egész Magyarország területén - az önkényuralom évei következtek. A bebörtönzések, kivégzések egymást követték. A váradi várban raboskodott Teleki Blanka grófnő, Czuczor Gergely a költő és még sokan mások.

1849-ben a postán megkezdődtek az igazolási eljárások és a postai tisztviselők, postamesterek jelentős részét, mint megbízhatatlant elbocsátották. Postai alkalmazott csak császárhű tisztviselő lehetett. A posta hivatalos nyelve a német lett (a magyar nyelv használatát a postán megtiltották). Német vények, kétfejű-sasos címertáblák, németfeliratú pecsétnyomók, bélyegzők kerültek forgalomba.

Nagyváradon az önkényuralommal szembe kibontakozott a lakosság társadalmi-szellemi ellenállása. 1850-ben Jókainé Laborfalvi Róza vendégszereplése hangos tüntetéssé vált, 1857-ben Ferenc József császár és Erzsébet királynő látogatásakor a vármegyei nemesség, az értelmiség az ünnepségeken nem vett részt, 1861-ben pedig Teleki László halálát a város két hétig gyászolta.

Feltehetjük azt a kérdést is, hogy Gervay milyen családi-politikai örökséggel bírt? Kétségkívül, élete első felében Gervay a Bécshez hű postai tisztségviselők sorába tartozott. Elődei némethangzású nevüket csak a XIX. század első évtizedében változtatták Gervayra. Rokona, Gervay Sebestyén - Metternich kancellár tanácsosa - szolgálataiért I. Ferenc császártól báróságot kapott. Gervay Mihályt a szabadságharc leverése után, 1849- ben nevezték ki Sopronba postaellenőmek.

Az önkényuralommal szemben álló Nagyvárad társadalmi-szellemi életében az új postaigazgató nem vett részt. A történész számára meglepetésként hat az a tény is, hogy neve a helyi sajtóban nem szerepel. A Bihari Nemzeti Kaszinónak - mely Várad és a vármegye társadalmi, politikai, szellemi előkellőségeinek találkozóhelye - nem volt tagja. Ez utóbbi különösen furcsán hat, hiszen a kaszinó elnöke ebben az időben Gerliczy Félix báró, akivel Gervay - Demény állítása szerint - igen közeli barátságban állt.

32