Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1996

Solymosi Jánosné: Brit Guyana klasszikus bélyegei

bélyeg különösebb örömet nem okozott neki, mert az előre nyomott albumlapokon ez a Brit Guyana-i bélyeg nem szerepelt, ezért boldog volt, amikor csekély összegért túladott rajta. Az új tulajdonos, N. R. Mckinnon néhány év múlva felhagyott a bélyeggyűjtéssel és gyűjteményét egy liverpooli kereskedőnek adta el. Thomas Ritpath sejtette, hogy a bélyeg ritkaság lehet és felkínálta a kor nagy filatelistájának, Ferrari grófnak aki 750 dollárt fizetett a bélyegért. Ferrari hatalmas gyűjteményét a berlini Postamúzeumnak adományozta, amelyet a francia kormány az első világháború után, háborús jóvátétel gyanánt, lefoglalt és 1922-ben elárverezett.

Brit Guyana 1 centes bélyegére ketten licitáltak a francia M. Burros és a New York-i Arthur Hind. A bélyeget Arthur Hind szerezte meg igen nagy összegért, 37 000 dollárért. Később, amikor özvegye eladta, az összeg és a vásárló személye is titokban maradt. Azóta is ez az egyetlen példánya ismeretes a filatéliai igazgyöngynek nevezhető bélyegnek. A bélyegek szerelmesei egy-egy rangos kiállításon néha, néha megcsodálhatják, de tulajdonosát mindig titok övezi.

A világritkaságnak számító bélyeget az 1947-ben kiadott Brit Guyana-i bélyeg motívumaként (bélyeg a bélyegen) tekinthetik meg látogatóink.

A bélyegsor párja, a 4 centes kármin színű bélyeg szintén világritkaságnak számít. A múzeum kiállításában használatlanul, használtan és futott levélen látható. A világ katalógusaiban ezzel a bélyeggel bérmentesített levél nem szeBélyeg a bélyegen

repel, a filatéliai irodalomban sem ismeretes. Mivel a levél valódiságát igazoló okirattal a múzeum nem rendelkezett, fotókópia küldésével a levél vizsgálatára az Angol Nemzeti Postamúzeumot kérte fel. RalfWellsted aláírásával az alábbi válaszlevél érkezett: ,Most vitattam meg az Ön február 22-i levelét a Királyi Filatéliai Társasággal. Amennyire erről a fotóról megmondható, nem hisz174