Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1996
Szegedi Istvánné: Az 1986. és 1987. évi Kastélyok bélyegsor utánnyomásainak változatai
Színárnyalatok Az 1986. és 1987. évi Kastélyok színeit a forgalomba bocsátó közlemény mindkét esetben ugyanúgy határozza meg: „A háttérszín alulról fölfelé világosodó. A bélyegképek rajzai és feliratai, valamint a postakürt a háttérszín sötétebb színárnyalata. ” Megjelent a Postaügyi Értesítő 1986. 36., 1987. 17. számában. A bélyegkiadás kezdetén a postai rendeletek meghatározták a bélyegek színét, ami egy-egy szolgáltatás díját is jelezte, s megkönnyítette a postai kezelést. A klasszikus bélyegeknél előforduló sokféle színárnyalat keletkezését általában a kezdetleges nyomdatechnikával, a papír és a festék minőségével indokolják. Ha a mai kor nyomdatechnikájával, a sok szempontnak megfelelő papír és az új összetételű festék felhasználásával készült bélyegek utánnyomásait nézzük, tapasztalataink hasonlóak, majdnem mindegyik valamilyen szempontból más. A Kastélyok sorozatot nem egy színnel nyomtatták, mint az első bélyegeket, hanem két színnel, a változatok ennek megfelelően sokkal nagyobb mennyiségben fordulnak elő. Ha az egyik színnél találunk is azonosságot az utánnyomások között, a másik szín az esetek többségében nem ugyanaz. Az eredeti, az első bélyegek és az utánnyomások színeinek összehasonlítása történt meg először, mert az első készült igazán a kibocsátó szándéka szerint. Az összevetés eredménye az volt, hogy az utánnyomások mintegy 10%-a látszik az eredetivel egyezőnek. A 2 Ft-os bélyeg 7 utánnyomásából az 1991-ben, a 3 Ft-os 9 utánnyomásából az 1990- ben és az 1993-ban, a 4 Ft-os 17 utánnyomásából az 1987-ben, az 1988-ban és az 1990- ben, a 10 Ft-os 14 utánnyomásából az 1987-ben és 1989-ben készítettek egy-egy utánnyomása bizonyult azonosnak. Mint a festékfelvitelnél, a színeltéréseknél is külön történt a háttérszín és a középrész vizsgálata. A tapasztalat szerint az eredeti nyomáshoz képest sokkal változatosabb az utánnyomások háttérszíne, mint a középrészé. A135 utánnyomásból a háttérszín csupán 5 esetben volt majdnem ugyanolyan, viszont 16-szor hasonlított az eredetihez. Az utánnyomásokat egymással összehasonlítva léteznek hasonló, majdnem azonos színek, ezek azonban teljesen eltérnek az eredetitől. A sokféle árnyalatot, az eltérő színeket látva nem volt célravezető hosszú magyarázkodással a színeket meghatározni. Kísérletképpen egy-egy címleten belül, külön az alap és külön a középrész színeiből, a leghalványabbtól a legélénkebbig sorrendet kialakítva az volt a tapasztalatom, hogy egy következő kísérlet végeredménye a leggondosabb válogatás után sem mindig egyezett meg az előzőével. A bélyegek színkülönbözete, ami mindig egy fontos filatéliai szempont volt, most is érdekli a gyűjtőket. A szín az összehasonlítási tényezők között fontos helyet foglal el. Az alkalmi kiadásoknál manapság is tapasztalható némi színeltérés akkor, ha a megrendelt mennyiséget nem egyszerre gyártják le. Utánnyomásoknál mindez fokozottabban jelentkezik, hiszen a hosszú idő óta gyártott, egy, két vagy három évente egyszer-kétszer - a rendelés szerint - megismételt nyomtatás feltételei megváltoznak. Az utánnyomások színeinek azonossága több összetevő függvénye. A bélyeg alapanyagára vagy a festékre gondolva, más papíron ugyanaz a festék ugyanolyan feltételekkel másképp érvényesül. A nyomdagép típusa, a nyomtatási körülmények is befolyást gyakorolnak az eredményre. Nagyon fontos az emberi tényező, mert végül is szabad szemmel, esetleg nagyítóval, de semmi esetre sem laboratóriumi körülmények kö158
