Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1996

Nikodém Gabriella: Riport Cziglényi Ádám grafikusművésszel

évben is az én bélyegeim kapták ezt az elismerést, 1976-ban az Idegenforgalom, 1977- ben az EBE-blokk.- Fontosak az Ön számára a szakma, a közönség visszajelzései?- A szakmában eltöltött hosszú évek alatt sok gratulációt, rengeteg jó kritikát és né­hány díjat is kaptam. Jólesik, megköszönöm, de nem őrzöm meg. Egyrészt soha nem voltam hiú ember, másrészt attól még semmit sem csinálok másként.- Cziglényi-bélyegeket nem csupán magyar, hanem külföldi katalógusokban is bőven találhat az érdeklődő. Hogyan zajlottak ezek a megbízások?-Az UPU-n keresztül bonyolódott, meghívásos pályázatokon keresztül. Ez azt jelen­tette, hogy a kiadott témára öt-hat, név szerint meghívott grafikus nyújthatott be vázlato­kat. A későbbiek folyamán sok esetben közvetlen megbízásra dolgoztam például Marok­kónak, Salvadornak, Sri Lankának, Paraguaynak, az arab országoknak, Mongóliának. Mongólia bélyegeit évtizedeken keresztül én terveztem.- Mennyiben volt más feladat az itthonihoz képest külföldre bélyeget tervezni?- Nagyon kellett vigyáznom, hogy az ottani formakincset ne bolygassam meg, ne téijek el tőle. Ez volt az igazán nehéz, rengeteg utánajárást igényelt. Ha az ember végig­néz egy adott ország bélyegein, azt látja, hogy azok megjelenése majdhogynem egyforma vagy legalábbis hasonló. Csak a tartalom, a téma más. Jellemző betűtípusok vannak, szin­te azonosak az elhelyezés megoldásai, a szívesen használt színek és így tovább. Magyar voltom nem lett volna mentség az idegenszerűségre, főleg hogy valamilyen hiúsági okból titkolták a tervező nevét, ezzel együtt a nemzetiségét. Általában megküldték a forgató- könyvet, mit kell csinálnom és nagyjából hogyan. Öt-hat könyvtárnak voltam tagja, köz­tük az amerikainak és a franciának is. Ott néztem át mindent az adott ország kultúrájával kapcsolatban. Emlékszem, egyszer Salvador számára kellett volna egy virágsort készíte­nem, csakhogy spanyolul adták meg a virágok nevét. Komplikált mulatság volt ezt latinra fordítani, hogy legalább tudjam miről van szó. AFüvészkert akkori igazgatója, Soó Rezső professzor segítségét kértem, aki maga is nagy bélyeggyűjtő volt. Ő mutatta meg a latin nevek alapján, melyik virágot kell megrajzolnom. De megérte a fáradságot, mert mikor elkészült, az újságírók a világ legszebb virágbélyegének minősítették.-Ön a bélyegtervezésen kívül az alkalmazott grafika más területein is tevékenykedett. Készített plakátokat, prospektusokat, naptárakat, reklámokat, könyv-illusztrációkat. Van- e valami hasonlóság az ilyen jellegű munkák és a bélyegtervezés között?- Nézze, sokszor hallottam már, hogy az alkalmazott grafika nem igazán művészet. Ebben van is valami, ha csak a reklámokat, prospektusokat vagy netán a borcímkéket vesszük alapul. Ezeknél az elsődleges szempont a kelendőség, az üzlet, mert az árut el kell adni. De a plakát és a bélyeg tág teret ad a művészetnek, hiszen éppen az a lényege. Én szeretem a nagy témákat is, ezért kedveltem a plakátokat. Felüdülés volt ekkora mére­tekben dolgozni a bélyegek tervezése közben. Általában vázlatszerű megoldásokat alkal­maztam, mert úgy láttam, így tudom leginkább megragadni és átadni egy-egy fdm han­gulatát. A plakát esetében lényeg a meghökkentés, a poén. Rá kell hogy tapadjon az em­berek szeme, ne tudják kikerülni. Amelyik mellett elmennek, az nulla. Ez a bélyegnél is fontos: nem elég ha csak rányalják a borítékra és bedobják. Nézzék is meg, mi van rajta!- Hogyan látja az automatizált levélfeldolgozás korában a bélyeg jövőjét?- Valamikor tagja voltam a Nemzetközi Levelező Egyesületnek, és ilyen minőségem­150

Next

/
Thumbnails
Contents