Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1996
Nikodém Gabriella: Riport Cziglényi Ádám grafikusművésszel
évben is az én bélyegeim kapták ezt az elismerést, 1976-ban az Idegenforgalom, 1977- ben az EBE-blokk.- Fontosak az Ön számára a szakma, a közönség visszajelzései?- A szakmában eltöltött hosszú évek alatt sok gratulációt, rengeteg jó kritikát és néhány díjat is kaptam. Jólesik, megköszönöm, de nem őrzöm meg. Egyrészt soha nem voltam hiú ember, másrészt attól még semmit sem csinálok másként.- Cziglényi-bélyegeket nem csupán magyar, hanem külföldi katalógusokban is bőven találhat az érdeklődő. Hogyan zajlottak ezek a megbízások?-Az UPU-n keresztül bonyolódott, meghívásos pályázatokon keresztül. Ez azt jelentette, hogy a kiadott témára öt-hat, név szerint meghívott grafikus nyújthatott be vázlatokat. A későbbiek folyamán sok esetben közvetlen megbízásra dolgoztam például Marokkónak, Salvadornak, Sri Lankának, Paraguaynak, az arab országoknak, Mongóliának. Mongólia bélyegeit évtizedeken keresztül én terveztem.- Mennyiben volt más feladat az itthonihoz képest külföldre bélyeget tervezni?- Nagyon kellett vigyáznom, hogy az ottani formakincset ne bolygassam meg, ne téijek el tőle. Ez volt az igazán nehéz, rengeteg utánajárást igényelt. Ha az ember végignéz egy adott ország bélyegein, azt látja, hogy azok megjelenése majdhogynem egyforma vagy legalábbis hasonló. Csak a tartalom, a téma más. Jellemző betűtípusok vannak, szinte azonosak az elhelyezés megoldásai, a szívesen használt színek és így tovább. Magyar voltom nem lett volna mentség az idegenszerűségre, főleg hogy valamilyen hiúsági okból titkolták a tervező nevét, ezzel együtt a nemzetiségét. Általában megküldték a forgató- könyvet, mit kell csinálnom és nagyjából hogyan. Öt-hat könyvtárnak voltam tagja, köztük az amerikainak és a franciának is. Ott néztem át mindent az adott ország kultúrájával kapcsolatban. Emlékszem, egyszer Salvador számára kellett volna egy virágsort készítenem, csakhogy spanyolul adták meg a virágok nevét. Komplikált mulatság volt ezt latinra fordítani, hogy legalább tudjam miről van szó. AFüvészkert akkori igazgatója, Soó Rezső professzor segítségét kértem, aki maga is nagy bélyeggyűjtő volt. Ő mutatta meg a latin nevek alapján, melyik virágot kell megrajzolnom. De megérte a fáradságot, mert mikor elkészült, az újságírók a világ legszebb virágbélyegének minősítették.-Ön a bélyegtervezésen kívül az alkalmazott grafika más területein is tevékenykedett. Készített plakátokat, prospektusokat, naptárakat, reklámokat, könyv-illusztrációkat. Van- e valami hasonlóság az ilyen jellegű munkák és a bélyegtervezés között?- Nézze, sokszor hallottam már, hogy az alkalmazott grafika nem igazán művészet. Ebben van is valami, ha csak a reklámokat, prospektusokat vagy netán a borcímkéket vesszük alapul. Ezeknél az elsődleges szempont a kelendőség, az üzlet, mert az árut el kell adni. De a plakát és a bélyeg tág teret ad a művészetnek, hiszen éppen az a lényege. Én szeretem a nagy témákat is, ezért kedveltem a plakátokat. Felüdülés volt ekkora méretekben dolgozni a bélyegek tervezése közben. Általában vázlatszerű megoldásokat alkalmaztam, mert úgy láttam, így tudom leginkább megragadni és átadni egy-egy fdm hangulatát. A plakát esetében lényeg a meghökkentés, a poén. Rá kell hogy tapadjon az emberek szeme, ne tudják kikerülni. Amelyik mellett elmennek, az nulla. Ez a bélyegnél is fontos: nem elég ha csak rányalják a borítékra és bedobják. Nézzék is meg, mi van rajta!- Hogyan látja az automatizált levélfeldolgozás korában a bélyeg jövőjét?- Valamikor tagja voltam a Nemzetközi Levelező Egyesületnek, és ilyen minőségem150