Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1996
Nikodém Gabriella: Riport Cziglényi Ádám grafikusművésszel
kezdve a színekig mindenbe belekötöttek. Legjobb példa erre a Puskin blokk esete. Jobbnál jobb vázlatokat készítettem, de egyik sem volt eléggé szocreál. Végül egy meglehetősen sematikus változatot vittek bélyegre, bár az adott keretek között igyekeztem ebből is a legjobbat kihozni. Azt hiszem sikerült. Tudja, akkortájt dr. Zöldi István volt a vezér- igazgatóságon a bélyegszakosztály vezetője. O volt az egyetlen, aki ki mert állni mellettünk a minisztérium és a vezérigazgató ellenében. Az Öttusa VB-re készített bélyegeim esetében fordult elő, hogy az asztalra csapott és azt mondta a kötözködőknek: kérem vegyék tudomásul, hogy Cziglényi Adám a ma élő bélyegtervezők között a legnagyobb. Ez persze erős túlzás volt, de csak így tudta elérni, hogy respektálják az elképzeléseimet.-Az Ön által tervezett bélyegeken feltűnő, hogy leginkább a sport és a technika témakörében dolgozott szívesen. Ez azt jelenti, hogy általában csak az Önt érdeklő témák esetében nyújtott be pályázatot vagy a véletlen műve, hogy az ilyen jellegű munkáit fogadta el a posta kivitelezésre?- Tudja, kétségtelen, hogy szívesebben terveztem ebben a két témakörben, mint bármelyik másikban. De az is igaz, hogy pályáztunk mi mindenhol, ahol csak lehetett. Egy idő után valahogy kialakult kit melyik területre „állítottakbe". Ezért van például, hogy bár nagyon szerettem portrét rajzolni, kevés ilyen jellegű bélyegem jelent meg. Inkább vázlataim maradtak. Nézzük csak: a Debrecen sorban volt kettő, aztán a Puskin blokk, a Liszt blokk és a Szovjet-magyar közös űrrepülésben Farkas Bertalan portréja. Igen, ez nem az én skatulyám. Ezen a területen inkább Légrády, Kékesi, Vertei kaptak megbízásokat.-Az autó története, a léghajó története, az űrkutatás eredményeit, eseményeit bemutató bélyegeken megjelenő technikai eszközök ábrázolása esetén nem elég a művészi fantázia. Hogy zajlik egy ilyen bélyeg megrajzolására történő felkészülés?- Valamennyihez el kellett zarándokolni, mert ebben az esetben nagyon fontos a hitelesség. Az ábrázolás pontossága elengedhetetlen, aztán a körítés már rajtam múlik. Abban már művészkedhetek. Nem is tudom hány könyvtárat, múzeumot bújtam végig, hogy megtaláljam a modelleket, adatokat, fotókat, dokumentációkat a lerajzolandó tárgyról. Legérdekesebb a szovjet szputnyikok ügye volt. Valahányszor elmentem a szovjet követségre vagy a Szovjet Kultúra Háza könyvtárába mindig elutasítottak. A vállukat vonogat- ták és azt mondták: nincs, nincs dokument. Hát akkor hogy csináljam? Gondoltam egyet, elmentem az amerikai követségre. Ott minden megvolt. Nem egészen értettem, ha az amerikaiaknak kiadták a dokumentációt, én miért nem láthattam, de nem ez volt az egyetlen furcsa eset.- Gondolom ugyanilyen felkészülést igényeltek a sportbélyegek is, talán azzal a különbséggel, hogy itt nem a kutatás, hanem a megfigyelés kerül előtérbe.- Ez volt mindig a szívemhez leginkább közelálló téma. Tudja nagyon szerettem sportolni, vívtam, futottam, úsztam, síeltem, teniszeztem bár nem versenyszerűen, csak úgy kedvtelésből. így aztán volt elég alkalmam tanulmányozni a jellegzetességeket, a mozdulatokat. Ezért érzem például különösen jól sikerült kompozíciónak az Öttusa VB sorozat vívó jelenetét. Egészen különleges, de nagyon jellemző beállítás. Egyébként ez volt az a terület ahol még kísérletezni is megpróbáltam. Játék volt részemről. Azt akartam elérni, ha valaki ránéz a munkámra ne tudja megmondani, hogy ez Cziglényi bélyeg. A tenisz történetéről van szó. Színben, stílusban, technikában különbözik mindentől, amit addig 148
