Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1996
Nikodém Gabriella: Riport Cziglényi Ádám grafikusművésszel
Még akkor aláírtuk a szerződést. Egy feltételem volt csak: kötetlen munkaidőt kértem, mert otthon jobban tudtam dolgozni. Végül heti harminckét órában állapodtunk meg, ennyit kellett a nyomdában töltenem.- Milyen feladatokat kapott?- Rengeteg illetékbélyeget terveztem, rajzos állami nyomtatványokat, kötvényeket, takarékbélyegeket, plakátokat. Közvetlen közelről láttam mit hogyan csinálnak. A nyomda- technikát úgy eltanultam, hogy hamarosan nem okozott gondot adott technikára tervezni. A metszet, a mélynyomás, az ofszet más szempontokat igényel a grafika készítésénél.- Van kedvenc technikája ?- Igen a mélynyomás és a többszínű ofszet. Nem egyszerű mulatság adott felületen, adott technikával az adott témát térbe komponálni. Eleinte problémát okoztak ezek a korlátok, de aztán ráéreztem az ízére. Hiszen éppen az izgalmas, hogy ezeken belül kell a feladatot jól megoldani.- Első postabélyegét 1938-ban tervezte a Debreceni Református Kollégium évfordulójára. Megbízást kapott vagy pályázat útján nyerte el a feladatot?- Dr. Csikesz Sándornak hívták az akkori debreceni rektort, ő kérte az emlékbélyeg kiadását, a posta pedig engem bízott meg a feladattal. Ez volt az első bélyeg-tervem és valahogy rögtön tudtam mit is kellene csinálnom és hogyan. Megvolt az anyagom is hozzá, amiből kiindulhattam. Egy probléma adódott, titkolnom kellett a vallásomat, mert valamilyen oknál fogva ez fontos szempont volt. Ez a bélyegsor jó indításnak számított, nevet szereztem a bélyegtervezők között.- Ennek ellenére ezt követően tíz hosszú év telt el következő bélyegének megjelenéséig. Mi volt ennek az oka ?- Jött a háború, az Állami Nyomda grafikai részlegét velem együtt Sopronba telepítették át. Pár lépés volt a határ, egyszer csak Ausztriában találtam magam. Autóstoppal mentem - Svájcon keresztül - Franciaországba, ahol az országaink között akkor már fennálló hadiállapot miatt rögtön internáltak is. Jó három hónapig dolgoztam egy bányában. Tudja, nem is jött rosszul, mert mikor hazajöttem, az önéletrajzomba beírhattam: bányász voltam. Ez kifejezetten jól mutatott az ötvenes években.- Hazatérése után visszakerült az Állami Nyomdához?- Dehogy, a távozásom miatt kilépettnek tekintettek. 1945-1948-ig nehéz időket éltem meg, mert nem kaptam megbízásokat a Horthy bélyegtervem miatt. Bár nem az én munkám jelent meg végül, hanem Englerthé, mégis rossz pont volt, hogy megpróbálkoztam vele egyáltalán. Három évi szilencium után Péter Gábor magához rendelt és megbízott egy Titó- nak szánt kitüntetés tervezésével. Képzelheti hogy reszkettem, amikor három hónap múlva „láncos kutyának” minősítették. De szerencsére ebből nem lett semmi baj.- 1948-ban a Bélyegnap bélyeg megjelenésekor már zavartalanul dolgozhatott?- Na azért ott is volt bonyodalom, mégpedig a galamb repülési irányával kapcsolatban. Nézték, nézték, aztán azt kérdezi egyikük: maga Amerikából várja a békét? Tévednek - vágtam rá rögtön - ez Moszkvából indult, egyszer már megkerülte a Földet. Hogyan, hogyan nem, végül elfogadták.- Hogyan élte meg, hogy politikai szempontok alapján bírálták el munkáit?- Nagyon rosszul tűrtem, hogy akkortájt állandóan ugrálni kellett, különböző politikai igényeknek megfelelni, amiknek semmi közük nem volt a művészethez. A betűtípustól 147
