Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1996

Pataki Klára: Bellissimo museo, splendido cicerone

jobbnak. Nagyobb ismertségre lenne szükség.” „Külön köszönjük az értő és kedves kalauzolást.” „...lélegzetelállítóan szép a múzeum. Érdemes és jó magyarnak lenni.”

Az elismerések, gratulációk jól érzékelhetően a társadalom széles köréből érkeznek: „Érdekes volt a 100 éves postát megnézni.” ,Nagyon tetszett a kiállítás, érdekes szakmai tárgyakat láttam.” ,Az ember ismeretkörének kiszélesítése mindig életajándék. Ma itt ebben részem volt. Prof. Dr. ...”

Kedvesek, jószándékuak bírálataik, javaslataik is arról, hogy több propaganda kellene, egy-egy dolgot még be kellene mutatni.

Őszintén megörültem a Szaxlehner család leszármazottja bejegyzésének: „Gratulálunk a múzeumi kiállításhoz, az eredeti termek megőrzéséhez. ” .Jíöszönet az 1001 éjszaka palotájában tett vizitért.”

Múzeumi hitvallásunkat erősítő bejegyzés: „Csodálatos kiállítás, köszönet a kedves vendéglátásért is.”

Időszaki kiállításaink, tárlataink látogatói jólesően és elismeréssel nyilatkoznak: „Minden eseményből lehet ünnepet csinálni és minden ünnepet lehet emlékezetessé tenni. Ennek művészei működnek itt.”

Az idegenforgalom szakemberi szerint a turizmus alapját nálunk is, mint a legnagyobb forgalmú országokban, a belföldi turizmusnak kell képeznie. Természetesen a hazai vendégforgalom lehető növelése mellett fontos feladat a külföldi turisták számának és itt tartózkodásának emelése, illetve meghosszabbítása. A turizmussal foglalkozó irodák ebben számítanak a múzeumokra is, ugyanakkor a múzeumok is sok segítséget kaphatnak tőlük.

Az elmúlt évben sem panaszkodhattunk, számos külföldi turistacsoport és egyéni látogató kereste föl múzeumainkat. Fogadásuk különös figyelmet igényel, hiszen múzeumainkban hazánk egy kis darabját ismerik meg, nem mindegy, milyen élményeket szereznek nálunk.

A világ legtávolabbi országaiból is érkeztek vendégeink, ugyanakkor feltűnő, hogy alig volt látogatónk a szomszédos országokból. Ez utóbbi okai sejthetők ugyan, mégis kívánatos lenne, már csak a jószomszédi kapcsolatok erősítése érdekében is, ha ez ügyben tehetnénk valamit. Említést érdemel az is, hogy sok külföldi egészen véletlenül tér be hozzánk, sokan pedig itteni rokonaikkal és ismerőseikkel érkeznek.

Bejegyzéseik és személyes tapasztalataink szerint is külföldi vendégeink örömmel találkoznak hazájukkal kapcsolatos dolgokkal, mindenek előtt anyanyelvűk, vagy egy általuk ismert világnyelv alkalmazásával.

Egy ausztráliai elragadtatással írta be, hogy milyen sok a korai brit birodalmi bélyeg. ,Nice to see an Ericsson phonefrom 1894, made in Sweden”, így örvend egy svéd vendégünk.

Egy olasz a nyomaték kedvéért angolul kérdez: ,And what about Guglielmo Marconi?”, ami azt jelenti, jó, jó, minden OK, de hol marad G. Marconi?1 Egy ausztráliai hölgy mindennel elégedett, de „... could you pút out a brochure or something in English perhaps ?” üzenetével hiányolja az angol nyelvű brosúrákat, vagy egyéb ismertetőket.2

1 Kérdése nem jogos, mert ez a Telefónia Múzeumban történt.

2 Az illető múzeumban ilyenek ugyan vannak, de ezek szerint nem kínálták föl a hölgy számára. Igen, a külföldiek egy kicsit kényelmesek, nem véletlen, hogy a sok lépcsőt is egy francia teszi szóvá.

144