Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1996

Krizsákné Farkas Piroska: Meditáció Molnár János születésének 100. évfordulójára

elsők között lépett be a megalakuló Kommunista Pártba. Hamarosan visszaköltöztek a pestszentlőrinci házukba. Az élet kezdett helyreállni. 1946-ban újraindíthatta a Rádió Technika folyóiratot. A Parlament részére 1948-ban készítette el az első közép-európai szimultán tolmácsberendezést. 1952-ben a Szovjetunióba ment tanulmányútra.

A Posta Kísérleti Intézetben 1953-ban kezdődött el a kísérleti televízió létrehozása. A magyar televízió születése az 58 éves Molnár János erőpróbája volt, abszolút fizikai és biológiai értelemben is, de úgy is mint egy közös célkitűzés érvényesítése a szertehúzó egyéni érdekek szövevényében. Az elért sikerekben a közös célkitűzés irányelve érvényesült, s ez Molnár János erkölcsi győzelmét jelentette. Sajnos pürroszi győzelem volt, veszteségei is súlyosak voltak. A tényekre s nem a szavakra hallgatva jobban felismerte közvetlen munkatársainak valódi arculatát. Az a tény, hogy csalódnia kellett olyan emberekben is, akiket szeretett, akikben megbízott, emberi optimizmusát összeroppan- totta. Az 1950-es évek második felétől kezdve egyre inkább magába fordult, a fiatalabb nemzedék karrierizmusában az ellene irányuló személyes támadásokat látta, amelyek tüze koránál fogva előbb utóbb vereségre ítéli. 1960-ban, 64 éves korában kérte nyugdíjazását a postától, de elutasították. Közben a Posta Kísérleti Intézetben megfosztották a Rádió osztály vezetésétől. Ezt kegyetlen tőrdöfésként élte meg.

1962-ben Horn Dezső miniszterhelyettes marasztalása ellenére nyugdíjba vonult. A Posta Kísérleti Intézet volt színhelye a 39 évi alkotó munkájának, amely küszöbét soha többé nem lépte át. Nyugdíjazása után tanári tevékenységét a Tengerésztisztképző rádiós tanfolyamán és a TIT-ben folytatta tovább.

A Híradástechnikai Tudományos Egyesület Optikai és Kinotechnikai Egyesületének elnöke volt. Tisztelői, volt tanítványai gyakran felkeresték, erre büszke is volt. 80 éves születésnapján megkapta a Munka Érdemérem arany fokozatát, megemlékeztek róla a Rádiótechnika hasábjain is.

Ezután egyre inkább eltávolodott az emberektől, ehhez nagyothallása is hozzájárult. Unokái nevelésével és a ház körüli konyhakert művelésével foglalta el magát. Felesége 1977-ben szívinfarktusban hirtelen meghalt. Elvesztését nem tudta kiheverni, már nem érdekelte semmi, mechanikusan peregtek napjai.

83. évében, 1979. december 10-én hajnalban halt meg. Sírja a pestszentlőrinci temető 5 B parcellájában van, emlékoszlopa a diósdi múzeumparkban áll.

140