Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1996
Kovács Gergelyné: A reformkori magyar posta
a mi postára szorgalmatosán feltett tudósító leveleink eltévelyedésének okát kitanulhassuk. Most azér bizonyos érdemes olvasó urunknak tudósításából általláttuk, hogy bizonyos postamester urak ezen leveleinket az olvasásra előbb kiadván másoknak, mintsem az olvasóknak, hol későre, hol pedig éppen kézhez sem mehetnek. Azért ennekutána bizonyos pecsét alatt fogjuk küldeni az olvasókhoz, mely pecséten lészen fellyül ezen két betű: M. H. [Magyar Hírmondó], alól pedig egy postasíp. Azért kiknek az olvasók közül ezen pecsétjek vagy feltöretik, vagy ehelyett más tétetik, nékük legottan levelében jelenteni el nem mulasszák. Már mi tudjuk, a felséges császárnak az ilyetén szolgáit, hol kelletik egyenesebb pórázra venni. - Mi az erariumnak [kincstár] esztendőnként minden újságtól 4 n. forintokat szoktunk fizetni; mégis egy bizonyos postamester egy bizonyos olvasó urunktól az 5 forinton kívül 6-odikot huzat, melyért mi a felséges királyi M. [agyar] H. [elytartó] Tanácshoz folyamodván reméljük, hogy rövid időn ezen gyalázatos kívánságának zabala vettetik szájába, addig is az olvasók csak pecsét alatt az 5 n. forintokat legkisebb fizetés nélkül tegyék postára, intézvén kezünkhöz jó móddal, hiszem ha elvész, számot veszünk mi róla. Nem gyönyörködik a mi felséges császárunk az efféle húzásban-vonásban [huzavonában]. ” A tudósítás fogadtatásáról nincsenek ismereteink, annyi bizonyos, hogy olvasásra csak azok a hivatalok adták kézhez a hírlapokat, amelyeknél 10 fő alatt volt az előfizetők száma, mert 10 példány után egy ingyen példány járt a megrendelő postahivatalnak. A nyomtatvány, mint külön küldeményfajta 1819-től saját díjszabást kapott, a levélportó egyharmadáért szállították. Ekkor a hírlapforgalom fellendülőben volt, a posta 9 német és 9 magyar nyelvű lapot szállított, amelyek általában hetilapok voltak. A levélposta életében különleges esztendő volt 1831 a pestis, korabeli kifejezéssel a ragadós epe-mirigy járvány éve. 1831 kora nyarától 1832 júniusáig 237 641 halálesetet okozott az országban, többet mint a napóleoni háborúk. A hazai közegészségügy biz- mut-poros víztisztítással és klórmeszes fertőtlenítéssel próbált úrrá lenni a járványon. A rendkívüli helyzetben a fertőzött területeket elzárták. Vármegyei bizottságokat hoztak létre a gyors intézkedések végrehajtására. A bizottságok a postákra is számos előírást hoztak. Az egészségügyi zárlatvonalakon a postaállomásokon fertőtlenített - átlyukaszt- gatott és patikus által megfüstölt leveleket lehetett átadni, azt is úgy, hogy az „contactus nélkül adódjon által”, azaz fából vagy vasból készült hosszú nyelű fogóval. Voltak megyék, ahol csak a futárral küldött hivatalos levelek továbbítását engedélyezték. A postamesterek azonban mindent megtettek, hogy a segítségkéréseket továbbítsák. A záróvonalaknál éjjel-nappal várakoztak a postalegények, hogy késedelem nélkül továbbítsák a sürgős leveleket. A posta, ha késedelmesen is, de továbbította Kölcsey Ferenc 1831. július 2-án, már a zár alatt lévő Csekéből a Bártfay Lászlóhoz írott levelét: „Képzelheted, hihetéd-e, hogy július 2-án írt leveled csak tegnap estve, szeptember 7-én jött kezemhez. Pedig úgy van kedves Ferim, tanúim ebben Schedel s Vörösmarty, kiknek jelenlétökben azt vevém, feltörém s elolvasám. - Ah Barátom! Azok a haszontalan rendelések, azok a káros elzárások mennyi bajt okozónak, talán annyit ha többet nem, mint maga a nyavalya. ” Az utasokat, csomagokat és pénzküldeményeket szállító kocsiposta, mint az osztrák kormány magánvállalata, 1752-ben indította el első járatát Bécs-Pozsony között. A XVIII. század végéig mindennap közlekedett Pozsonyba, hetenként egyszer Budára, s minden 111
