Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1995

Nikodém Gabriella: Természet ’95, Szekeres Erzsébet kiállítása a Bélyegmúzeumban

nak az élete, ki nem bámészkodhat soh’se?” A béke, a derű, a nyugalom érzésével ajándékoznak meg ezek az alkotások, melynek hatására egy időre elfeledkezhetünk haragról, küzdelemről, hajszolt hétköznapokról és néhány pillanatra azok lehetünk, akik valójában vagyunk, egyenrangú részei a nagy egésznek.

Ha meggondoljuk szomorú dolog, hogy csupán a manapság oly divatos kampányok képesek a figyelem középpontjába terelni olyan fontos témákat, melyeknek minden napunkat, minden tettünket, minden gondolatunkat meg kellene határozniuk, de amiket - mint elferdülő értékrendünk szerint kevéssé fontos dolgokat - mégis oly könnyedén tolunk félre. Holott a természet védelme, környezetünk épségének megóvása, a biológiai egyensúly fenntartása mindannyiunknak létérdekünk. Különösen fontos erre felhívni a felnövekvő nemzedékek figyelmét, akiknek nevelésében az eltárgyiasult oktatás mellett megkülönböztetett figyelmet kell fordítani annak tudatosítására, hogy az ember nem függetleníthető biológiai környezetétől, hiszen része annak.

Mindennapi kenyerünk

E gondolat jegyében szervezte meg a Bélyegmúzeum azokat az egésznapos gyermekfoglalkozásokat, melyeknek ez év márciusában a Víz napja adott keretet. A több csoportban érkező kisiskolásokkal Szekeres Erzsébet osztotta meg szavakba és képekbe fogalmazott gondolatait környező világunkról, a természetben újra helyét kereső emberről. A kötetlen tárlatvezetést követően a gyerekek megismerkedhettek a szövés, a fonás, a hímzés eszközeivel, anyagaival, egyszerűbb technikáival. Megszerzett tudásukat rögtön a gyakorlatban is kipróbálhatták, így kelt életre hirtelen számtalan színes virágocska a karkötőkön, övékén, apró térítőkön a kezeik alatt.

18