Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1995
Kovács Gergelyné: A Békésy kiállítás története
Stúdióépítés „A Magyar kir. Postának másik fontos megoldandó feladata volt a rádióstúdiók méretezése és akusztikai megoldása. Mivel a külföldön eredményesen használt hangszigetelő és hangtompító anyagok javarészt amerikai eredetűek és ezeknek behozatalát a gazdasági viszonyok nem engedték volna meg, kénytelenek voltunk egészen új utakon járni. Sok hangversenyteremről azt állítják, hogy rossz az akusztikája. Ha a zeneértőt megkérdezzük, hogy mi is az, válaszul általában a következőket hallhatjuk: száraz az énekesnő hangja, nem elég lágy a tenoré annak dacára, hogy tegnapelőtt itt és ott gyönyörű volt; a szólistákat alig lehet hallani, a zenekar összefolyik. Ezekkel a műszakilag nagyon nehezen megfogható jelenségekkel szemben viszont a hangversenyterem építője már a tervezésnél is pontos és részletes adatokat kíván. Az első pillanatban szinte lehetetlennek látszik, hogy oly homályosan meghatározható érzetet, ami annyi különböző érzést foglal össze magában, és aminek az eredőjét a terem akusztikájának nevezzük — számokkal lehessen jellemezni. Ennek dacára ez a kérdés ez idő szerint bizonyos fokig megoldást nyert. A fizikának régen bevált módszere szerint ugyanis a zeneteremnek is az energiaviszonyait vizsgáljuk. Ha példának okáért kürtöt állandó erősséggel megszólaltatunk, akkor a tüdő erejével hangenergiát állítunk elő. Ez a hangenergia a kürttől minden irányba terjed, eléri a falat, ott bizonyos fokig visszaverődik, tovább halad a szemben lévő falhoz, ahonnan szintén visszaverődik és így tovább addig, míg végül az egész terem nagyjában egyenletesen megtelik hangenergiával. A terem valóban hangenergiával van megtelve és ezt úgy érzékelhetjük, hogy a kürt juvásának hirtelen megszüntetése után a hang a teremben még mindig tovább zeng. A teremben felhalmozott hangenergia azért nem hangzik végtelen hosszú ideig tovább, sőt aránylag rövid időn belül eltűnik, mert a falon - visszaverődéskor - a hangenergia egy része mindig hővé alakul át és így ájul számára elvész. A hangrezgést végző levegő részecskéi a fal felületéhez súrlódva energiájuk súrlódási hővé alakul át. Mennél több likacsot és hajszálnyílást tartalmaz a fal felszínén alkalmazott anyag, annál nagyobb a súrlódás és természetesen annál gyorsabban csökken a zeneteremben felhalmozott hangenergia. Rendkívül hosszú és körülményes kísérleti sorozatot kellett elvégeznünk, hogy olyan anyagcsoportosítást találjunk, amely a magas frekvenciákat a kívánt kisebb mértékben nyeli, mint a mély frekvenciás hangokat. Sikerült egészen újfajta hangnyelő anyagberendezést kidolgoznunk, mely lényegében - megfelelő átitatással kellően merevvé tett - ponyvával borított vattarétegből áll. Ezt a vatta-ponyva kombinációt megfelelő keretekre szerelve, tűz ellen is biztosítva a termek esztétikai kiképzésének megfelelően festhettük úgy, hogy a burkolat normálisan tapétázott faltól alig mutatott észrevehető különbséget. A legapróbb részletekre is kiterjedő munkát minden esetben akusztikai méréseink eredményének és a zenei szakértők érzékelésének teljes azonossága esetén fejeztük be. Állandóan szem előtt tartottuk a rádióelőfizetők ama jogos kívánságát, hogy a stúdió akusztikailag és rádióátvitel szempontjából csak akkor mondható kifogástalannak, ha a zene és a beszéd átvitelénél a stúdióban és az adóban előálló torzítások nagyságrendileg lényegesen alatta maradnak még a legjobb vevőkészülékben előfordulható torzításokhoz képest is. ” 94
