Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1995

Kovács Gergelyné: A Békésy kiállítás története

megvásárolható. Én mégis azt gondolom, hogy az életben szükségünk van a harcra, az akadályok leküzdésére. Életemben háromszor elvesztettem mindenemet, mégis mindig engem irigyeltek, és én sohasem irigyeltem másokat. Mindennek vannak előnyei és hátrá­nyai, és az egyensúly a kettő között igen kévésén múlik. Minden attól függ, hogyan hasz­náljuk fel lehetőségeinket. Nem az a fontos, hogy mink van, hanem az, hogy hogyan hasz­náljuk. A természettudományok területéről most is az orvostudományt választanám, mert az emberi fájdalom enyhítése jó érzés. A második dolog, ami érdekelne: az emberek közti viszony. Ez éppen olyan fontos, mint az orvosi tudomány. Szerintem a rendellenes maga­tartás az emberek között súlyosabb, mint bármely más. Ezek a rendellenességek sokszor nem nagyok és nehezen fedezhetők fel, de az emberek nagy csoportjának tehetik tönkre az életét. Ami a tudományokat illeti: latint nem tanulnék, helyette inkább minél korábban mate­matikát. Matematika és geometria még mindig a legjobb út a magas színtű logikai gon­dolkodáshoz. A matematika egy nyelv. Ha fiatal korunkban nem sajátítjuk el, később már sohasem fogjuk tökéletesen megtanulni. Sokan azt hiszik, hogy az egyetem befejezése után vége van a tanulásnak. Nagy téve­dés! Én szorosabb kapcsolatban maradnék az egyetemmel, mint tettem. Minden gyorsan változik, és nehéz követni, ha egyszer elveszítettük a kapcsolatot. Fontos, hogy legyen valamiféle kedvtelésünk. A hobby szerintem szükséges. Kutató­munkám jobb lett volna, ha van valamilyen alkotó jellegű hobbym. Ha újra élnék, szeretnék már korán egy saját könyvtárat. Más ha saját könyvünk van, mintha kölcsönkapjuk. Ha a könyv saját tulajdonom, újra és újra tudom olvasni és bele tudom élni magamat. Ritkán tudom beleélni magam egy vastag könyv szellemébe, ha csak pár hónapra van nálam. Ezért egész jövedelmemet könyvekre költeném. Sokan azt mond­ják, hogy könyvre nincs szükség, esetleg elég kettő. Az Egyesült Államokban állítólag egy is elég - a csekkfüzet. Sajnos nem értek egyet ezzel a gondolkodásmóddal. Az ember két különböző részből áll - a fiziológiai és a szellemi részből. A szellemi résznek könyvre, sok könyvre van szüksége. Szükség van barátokra? Életem folyamán nem volt szükségem sok barátra, de igenis idősebb barátokra. Sokat utaztam, sok országot bejártam és sohasem fogom elfelejteni azt az örömet, melyet egy francia jezsuita tanárommal való barátságom jelentett. Amint idősebb lett, levelei mind bölcsebbek lettek. 60 éves koromban is tudott olyan dolgokat mondani, melyek gondolatokat ébresztettek bennem. Vannak népcsoportok, melyeknek nehézséget okoz az elindulás. Ezt nem tudom megér­teni. Ha egyszer abbahagynák azt, hogy minden segítséget kívülről várnak, és elkezdené­nek dolgozni azzal, ami éppen van, egészen biztosan magukkal vinnék az egész népet. A munka önmagában is öröm, még akkor is, ha nem mindig kíséri siker. Jól érezzük magun­kat már a legkisebb eredmény reményében is. Hosszú távon az egyetlen igazi jutalom. Lehet, hogy az ember nem lesz híres az élete folyamán, de ha jó munkát végez, előbb- utóbb elismerést nyer. Nagy szükség van jó, megbízható munkára és erre előbb-utóbb rájönnek. Véleményem szerint a tudás szempontjából igen jó egy kis ország polgárának lenni. Egy kis országban kezdettől fogva több nyelvet kell tanulni, és erősen figyelni kell a kör­91

Next

/
Thumbnails
Contents