Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1995
Kovács Gergelyné: A Békésy kiállítás története
mindhármat a magyarral kevertem, így nem csoda, ha egyetlen nyelvet sem tudok tökéletesen. Svájcban le kellett tenni az érettségi vizsgát. A vizsga államilag ellenőrzött és nehéz. Miután sikerrel letettem, egy szabad fél év következett, mert felsőfokú tanulmányokat 18 éves kor előtt nem lehet végezni. ” 1917-ben műszerész-tanonc Zürichben. „Ma az az érzésem, hogy ez a fél év, mely alatt nem kellett iskolába járnom, talán a legfontosabb volt életemben. Az volt a szándékom, hogy megtanulom a műhelymunkát. A műhelyben megtanítottak reszelni, fémfűrészt kezelni és esztergályozni. A műszerészek Svájcban öreg és precíz emberek. Nem szerettek engem túlságosan, de idővel kialakult valamiféle barátság köztünk, ugyanis én több matematikát tudtam, mint ők, és így egymásra voltunk utalva. Nem szívesen hagytam abba ezt a foglalkozást. A fél év alatt, amit munkával töltöttem, rájöttem arra, hogy meg lehet élni úgy is, hogy az ember nem hallgat túl sok előadást. ” 1918 és 1921 között a Berni Egyetemen kémikus oklevelet szerzett. „A Berni Egyetemnek abban az időben nem volt dékáni hivatala. Ez gyakorlatilag mindössze egy szekrényből állt valamennyi dékáni nyomtatvánnyal, pecséttel stb. felszerelve, ezt begördítették annak a professzornak a szobájába, aki abban az évben éppen a dékán volt. Ez az egyszerűség volt az, mely kizárta a tisztességtelenség és a politikai mozgalmak nagy lehetőségét. Minden teljesen nyílt volt, de ugyanakkor ez az egyszerűség korlátlan időt adott a valódi kutatáshoz és gondolkodáshoz. ” Postamérnök, egyetemi tanár, akadémikus „Abban az időben az volt az érzésem, hogy mindenkinek vissza kell mennie abba az országba, ahol született és vállalnia kell a tragédiát, ha már olyan hazába született, amely sok háborút elveszített. Ha egy ország sok háborút el is veszített, mindig megvan a lehetősége az újjáépítésnek; és ez volt az, amiben én is részt kívántam venni, ez lehetett a fő oka, hogy visszatértem Magyarországra, holott akkor alig tudtam jó magyarsággal beszélni és nem is voltam képes soha sem helyesen betűzni. A budapesti egyetem igen különbözött a bernitől. Ez igen ismert múltú régi egyetem volt, de valóságban nem rendelkezett programmal. A budapesti egyetemen rengeteg hibát követtem el. A laboratórium igazgatója - Tangl professzor előtt - Eötvös volt. Sohasem találkoztam vele, a technikusával azonban többször is. Valahányszor elvégeztem vagy hozzákezdtem egy kísérlethez, azt mondta, hogy a kegyelmes úr nem így csinálná. Néha igaza is volt. Ily módon tudtam meg, hogy hogyan gondolkozik és hogyan dolgozik Eötvös, és ismét csak azt mondhatom, hogy egy probléma több, különböző oldalról való makacs megközelítésének egyszerűsége volt az, mely Eötvöst a világ kimagasló tudósainak egyikévé tette, függetlenül attól a ténytől, hogy Európa valóban nem kíván befogadni magyarországi tudósokat. Doktori disszertációmat kísérleti optikából írtam Magyarországon. Olyasmit csináltam, amit ma interferencia-mikroszkópiának neveznek, de sajnos nem publikáltam. ” 82
