Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1995
Kovács Gergelyné: A Békésy kiállítás története
„Fiatal éveimben művészek és más rendkívül érdekes emberek vettek körül. Apám sok barátot vonzott. Gondolatok, eszmék állandó cseréje mély benyomást hagyott bennem, ha nem is értettem mindent. Otthon magyarul beszéltünk, az iskolában németül kellett beszélnem, de rossz kiejtésem mindjárt nehézséget okozott. Mégis öreg koromban arra emlékszem, hogy lehet kellemes és érdekes módon is élni. Az ilyen életet nem találjuk meg mindenütt, de akadnak ilyen helyek is, és nagy mértékben a környezetünktől függ. Édesanyám volt az, akinek megvolt az ereje, ügyessége és kitartása, hogy a nagyon nyomasztó időn átsegítsen engem. Támogatott, amikor a bölcsészdoktori cím elnyerése után gyakorlatilag semmi jövedelmem sem volt és egyedül ő állt az oldalamon, aki azt mondta, hogy nem szabad feladnom a harcot. Egy anya sok esetben nemcsak egyszer, hanem kétszer is adhat életet. Ebben az esetben ő így tett. Nem könnyű feladat egy anya számára, hogy tapasztalatait átadja lányának, még nehezebb egy fiúnak tanácsot adni. A bajok ebben a világban ott kezdődnek, hogy szüléink tapasztalatait nem tudjuk átvenni és alkalmazni. Valahogy a saját élményeinkre és tapasztalatainkra van szükségünk, azok ugyanis drámaibbak és fájdalmasabbak, ezért hosz- szabb ideig emlékszünk rájuk. Ennek ellenére sokat tanulhat mindenki a szüleitől is. Sohasem fogom elfelejteni az apámmal végzett rövid sétákat. Elbeszélgettünk a világ problémáiról, egyszerűsítettük és összefoglaltuk azokat úgy, hogy jobban meg tudtam érteni, mi vár rám felnőtt koromban. ” Dr. Békésy György édesanyjához 1972. április 12-én írt levele: „Kedves Mama! A következő héten újra meg kell operáljanak. Küldtem neked 200 IKA dollárt, kérlek vedd fel. Nem tudom, hogy tudok-e többet küldeni. Az örökösödési törvény itt olyan komplikált, hogy még jussoló család nélkül sem tudok már semmit Magyarországra végrendelkezni. Az eljárás olyan hosszú ideig eltarthat, hogy Te meg én már nem leszünk az élők sorában. Isten áldjon Mama, amint valami biztosat tudok, írni fogok, fiad Gyuri. ” Dr. Békésy Sándor 80
