Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1995
Krizsákné Farkas Piroska: Térképes tárlatvezetés a Rádió- és Televíziómúzeumban
ATV. audiovizuális információs berendezés a rádióvevő-készülékek fejlődéséről ad részletes tájékoztatást. A vezetékes rádió (*6) - Idősebb látogatóink bizonyára jól emlékeznek - az 1950-es években - a lakásokban rádió helyett árváskodó, vagy a falvakon jellemző oszlopokra telepített bömbölő hangszórókra, a vezetékes rádió korszakára. A vezetékes rádiórendszert 1950-1953 között a Magyar Posta kormányzati kérésre épített ki, amit az infrastrukturális hiányosságok és a politikai érdekek egyaránt motiválták. Több mint 200 ezer lakást kapcsolt be hálózatába. Az alacsony előfizetési díj (6 Ft/hó) nemcsak vidéken, a fővárosban is vonzóvá tette. A hálózat 1957 után fokozatosan visszafejlődött, majd megszűnt. A vezetékes rádió rendszerében két műszaki megoldást alkalmaztak. A budapesti nagy rádiógócok a műsort közvetlenül a stúdiótól kapták, onnan vezetéken juttatták el az előfizetőkhöz. A vidéki vezetékes rádiógócok nagyérzékenységű szuperkészülékkel vették a rádió műsorát. A gócokban elhelyezett 100 Wattos erősítőket a vevő hangáramával vezérelték. Az energia megfelelő biztosítás után a szétosztó szerelvényen keresztül a gerincvezetékre jutott, amelyre párhuzamosan az előfizetők hangszórói voltak felfűzve. A vezetékes rádió műsorait Maijai Márton hangszalagra rögzített csasztuskái idézik fel, amelyeket a pódium külső peremére helyezett rádió bekapcsolásával hallgathatunk meg. Zavaró adók (*7) - A hidegháború időszakában „a műsorszórás vasfüggönyei”, a zavaró adók láncolata is kiépült. A kiállított VCSD frekvenciamodulátor az 1952-ben Székesfehérvárra telepített zavaró adó részegysége. Hasonló berendezés működött Budapesten és Szolnokon. A fehérvári 1952-1964, majd 1968-1979 között üzemelt, a Szabad Európa Rádió cseh, lengyel és orosz nyelvű adásait zavarta. A zavaró adókhoz kábelen érkezett a zajmoduláció. Az adót a zavarni kívánt frekvenciára hangolták. A VCSD 1,5— 6 MHz-es, zajjal frekvenciában modulált jelét az adó frekvenciasokszorozó fokozata 5- 15 MHz-es sávba tette át. A lehangolt végfokozat 15 kW telj esítményt adott ki - tápvonalon keresztül - a célterület felé irányított antennákra. A világ hangjai (*10) nevet viselő átjáró melletti fülkében lévő információs berendezésen a világ 56 országának rádiós szünetjeleit, bejelentkezését és egy gyermekdalt hallgathatunk meg, miközben a képernyőről a választott ország legfontosabb földrajzi adatait olvashatjuk el. A kiállítócsamok rádiótörténeti része itt véget ér. A televíziótörténeti látnivalókkal újra a bejáratnál - de baloldalon - ismerkedhetünk meg. Kapcsoljuk be a televíziót (*25), és nézzük meg a televízióadás és vétel elvét bemutató videofilmét. A kísérleti televízió-vevő (*26) megtekintése után Mihály Dénes távolbalátójával, a Telehorral {*21) ismerkedhetünk meg. Mihály Dénes aTelefongyár mérnökeként „Telehor” szabadalmát 1917-ben jegyeztette be. 1925-ben Berlinben folytatja kísérleteit. Berendezését és nagy vevőjét 1928-ban az V. Berlini Rádiókiállításon mutatta be. 1929. III. 8-án ezekkel a berendezésekkel valósult meg Németországban az első vezeték nélküli képátvitel a Berlin - Witzleben Rádióállomás 175,4 méteres hullámhosszán. A Telehor működése - Képfelbontásra az adóknál és a vevőknél is Nipkov-tárcsát alkalmazott. Az átviendő képet az adóberendezés erős fényforrással átvilágítja. A fényforrás előtt spirálvonal mentén lyuggatott forgó fémkorong helyezkedik el, amely lehetővé teszi, hogy a kép mögött elhelyezett fotocella a fényváltozásoknak megfelelő áraminga58
