Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1995
Dr. Sebestyén Kálmán: Kuruc korabeli posták Erdélyben
sollicitálják (kérik) és szolgálatjukat mindnyájan félbenhagyni akarják, mivel jelenleg az erdélyi cassában pénz nincs”.4 Rákóczi fejedelem az erdélyi posták kifizetését azért halogatta, mert úgy tájékoztatták, hogy a postálkodást a hadsereg katonái és nem a posták végezték. 1707. január 5-én Szepesi János főpostamester panaszkodva írta Károlyi Sándor generálisnak5: „Az erdélyi posták fizetését... kegyelmes Urunktól suplikáltam (kértem), de Ő Nagysága az iránt Nagyságodtól akar informátiót venni, mert Ő Nagysága úgy informáltatott, hogy Nagyságod és Pekri uram Ő Nagysága6 csak dispositus (megbízott) katonák által folytatta a leveleket”.7 1707. augusztus 5-én Rákóczi fejedelem újabb részletes utasítást küldött az erdélyi és partiumi főpostamestemek, amelyben elrendelte, hogy a főpostamester a fejedelem leveleinek továbbítására mindenkor tartson négy címeres curirt, akik „címerüket nyakokban viseljék”, a postamesterek pedig tartsanak „egy simpla postára nyolc lovat...azokhoz való kocsikkal és szerszámokkal”.8 Azonban a 30 pontból álló fejedelmi utasítás is csak terv maradt, mert 1707 őszén Erdély teljesen a császáriak ellenőrzése alá került. Az erdélyi posták végül is megkapták járandóságukat, erről szerzünk tudomást Barcsai Abrahám kincstárnok 1708. február 1-én - Erdélyből való menekülése után - készített elszámolásából, melyben a következőket írta: „Az erdélyországi postáknak - majd esztendei fizetések lévén hátralékban - hogy az ország szolgálatát elláthassák...fizettem 1206 Rhénes forintot, Károlyi generális úrhoz küldött curiroknak 70 Rhénes forintot. Orbán Simon úr főpostamesterségében postalovak vételére s posták fizetésére vett fel kezéhez 858 Rhénes forintot, szászvárosi és vinczi postáknak kiadtam 163 Rhénes forintot, Budai Zsigmond postamesterségbeli fizetésében vett fel a szászságon fejérpénzül 200 Rhénes forintot”.9 Magáról az erdélyi posták tevékenységéről, a postautakról, a lóváltó állomások működéséről stb. a fenti dokumentumok sajnos nem tudósítanak. Kamody Miklós meg is jegyezte: „a Nagyvárad és Kolozsvár közti posták jellegét és személyi vonatkozásait nem ismerjük”.10 Ebből következik az is, hogy könyvében a Kolozsvár-Torda-Gyulafehérvár— Szeben-Brassó postaútról érdemben nem történik említés. Az alábbiakbanTordának - Erdély egyik nevezetes városának - levéltári forrásai, számadáskönyvei alapján megpróbáljuk bemutatni a kuruc korabeli posták működését, a kuruc illetve a császári hírközlés tevékenységét. A XVIII. század elején Erdélyben a postajáratok három fajtája működött: 1. a rendes posta, az ún. „ordinária”, mely hetente kétszer közlekedett és leveleket, csomagokat és személyeket szállított; 2. a gyorsposta vagy staféta (postilio) sürgős parancsok, levelek 4 lm. 65. 5 Károlyi Sándor br. (1669-1743). Szatmár vármegye főispánja. 1703 októberében Rákóczi oldalára állt, 1704-ben altábomagyi, 1705-ben tábornagyi rangot kapott. 1707 őszétől Erdély kuruc főparancsnoka. 6 Pekri Lőrinc (1650-1709). Fehér vármegye főispánja, 1699-től Udvarhely szék főkapitánya. 1703 decemberében Rákóczi mellé állt, 1705-ben altábomagyi rangot kapott. 1706 és 1707 között erdélyi kuruc főparancsnok. 7 Kamody, im. 67-68. 8 lm. 100. 9 lm. 23. 10 lm. 174. 164
