Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1995

Beszédes Ernő–Kisfaludi Júlia–Kovács Gergelyné–Solymosi Jánosné–dr. Tóthné Farkas Anna: Az újjászületett Delizsánsz Kiálllítóterem

A távbeszélő története

Az emberi hang elektromos jelekké való átalakítását és továbbítását Graham Bell találmánya, a telefon tette lehetővé. Berendezését az 1876-os philadelphiai kiállításon mutatta be. A Bell-féle telefon tökéletesítésén Thomas A. Edison és Dávid E. Hughes egyaránt dolgozott. Ők fejlesztették ki az áramforrás alkalmazásával nagyobb távolságok átbeszé- lésére is alkalmas készülékeket. Annak felismerése, hogy a telefonvonalakat egy központba gyűjtsék össze és itt hozzák létre a kapcsolásokat, Puskás Tivadar nevéhez fűződik. Elképzelése alapján 1877 májusában nyílt meg Bostonban az első telefonközpont. 1878-ban Párizsban Puskás Tivadar építette ki az első távbeszélő-hálózatot. A munkálatokba öccsét, Ferencet is bevonta, akit 1879-ben az „Európai Edison Társaság” képviselőjeként megbízott a budapesti telefonhálózat megszervezésével. A központ és hálózat Budapesten a Fürdő utca 10. számú (ma: József Attila utca) házban 1881. május 1-én ötven előfizetővel lépett működésbe. Az előfizetők száma 1887-ben már meghaladta az ezret. A vidéki városokban gyorsan terjedt a telefon, a helyi távbeszélő-hálózatokat Pozsonyban 1884. június 1-én, Aradon október 1-én, Szegeden december 1-én adják át a forgalomnak.

Debrecenben 1883-ban Klapka György, majd 1885 júniusában Vay Dezső kér engedélyt a távbeszélő-hálózat építésére. 1886-ban dr. Balkányi Miklós és csoportja is beadvánnyal fordul a városhoz. A debreceni távbeszélő-hálózat kiépítésére 1887. április 13-án a 12 848 sz. rendelettel dr. Balkányi kapta meg az engedélyt. Miként az augusztus 24-i miniszteri leirat jelzi, a többi pályázó visszalépett, és Balkányi részére új, 20 évre szóló engedélyokiratot állítottak ki, ami egy központ és minimum tíz távbeszélő-állomás kiépítése esetén volt érvényes. 1887. október 6-án már húsznál is több előfizető igényelt telefont. Balkányi kérte a várost, hogy legalább 15 előfizetővel lépjen be a hálózatba és segítse elő a vállalat megalakulását. Kérelmét 1887. november 12-én tárgyalták meg, amelynek eredményeként a város 13 előfizetőt és 300 Ft segélyt szavazott meg. A belügyminiszter hozzájárulásával (1887. december 12-én) 49 távbeszélő-állomás felszerelése vált lehetővé. A nyomvonaltervezetet a nagyváradi posta- és távírdaigazgatóságnak, 1888. június 5-én délelőtt 11 órakor nyitották meg a Nagyceglédi (ma: Kossuth Lajos) utca 31. szám alatti házban. A „Debreceni Ellenőr” másnap beszámolt róla, hogy a hálózat 52 előfizetővel nyílt meg, a távbeszélőközpont Western Electric Co. gyártmányú és az előfizetők Edison-féle készülékeket kaptak. A vezetékek a központból 100-as tetőtartón haladtak a Komáromi házig, onnan 50-es tetőtartón a városházáig, majd 20-as és 10-es tető-, fali tartókon és oszlopokon az előfizetőkig. A Városházától a Piac utca átfeszítésével a pályaudvarig, valamint a Csapó utca felé húzódtak.

1891. november 16-án, a bővítési munkálatok kezdésekor a központból már 250 vezeték indult ki. 1890-ben 81, 1891. április 22-én 92, november 30-án 94, 1892 májusában 103 előfizetőt tartottak nyilván.

1900. március 24-én a hálózat állami kezelésbe kerül, a központot áthelyezték a Burgundia utca 11-be, Papp Lajos postafőtiszt házába, egyben az egyvezetékes hálózatról a kétvezetékes hálózatra tértek át. Néhány hónap múlva a központ átkerül a régi Főposta épület (Piac utca 36) udvari részébe. Debrecenben 1900-ban egy központ, három nyilvános és 240 előfizetői távbeszélő állomás működött. A távbeszélő-forgalmat nyolc fős sze155