Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1995
Garai László: A Diósdi Rádióállomás születése
leges üzemzavarokért szigorú felelősségre vonások voltak. Egyes körökben volt olyan nézet is, hogy a magyar adócső semmi esetre sem lehet olyan jó, mint az angol. A Diósdi Rádióállomás mindig szívesen rendelkezésre állt a magyar adócsövek kipróbálására is. Erre elég sokszor került sor. Először az angol wolfram fűtőszálas adócsöveket kellett kicserélni azonos magyar csövekre, egymás után az adóberendezés egyes fokozataiban. Ez a két adónál 14 nagyobb szabású kísérleti üzembe helyezést jelentett. A BHG az ötvenes évek közepén 20 darab 100 kW-os rövidhullámú adóberendezést szállított szovjet exportra. Az első adók kiszállításánál a végerősítő két nagyteljesítményű adócsöve még nem volt itthon gyártható (3V 160 Z). A kiszállítás érdekében a Diósdi Rádióállomás a készenlétben lévő angol gyártású végerősítő csöveket átadta exportra. Helyette hasonló teljesítményű csehszlovák gyártmányú csöveket használt addig, míg a hazai gyártás megindult. Ez az átadás ismét két nehéz kísérleti üzembe helyezéssel járt. Az ötvenes évek második felében sor került a thoriumos-wolfram fűtőszálú adócsövek hazai kifejlesztésére és gyártására. A típusokat úgy alakították ki, hogy az új csövek karakterisztikái egyezzenek a régiekkel. Fűtő-transzformátorokat és csőfoglalatokat kellett cserélni. A nagyszabású átalakítás először szintén a Diósdi Rádióállomáson történt meg, és a munka legnagyobb részét az állomás személyzete végezte el. Ez ismét 14 kísérleti üzembe helyezést jelentett, mert az átépítés ez esetben is fokozatonként továbblépve folyt. Emlékszem, hogy mennyire örültünk, amikor az eredetileg 60 kW-ot felvevő fűtőkör műszere az új csövekkel szinte meg sem mozdult. Ezzel az eredetileg 30%-os hatásfokú adókat közel 50%-sá lehetett javítani. Az a példa, amit a Diósdi Rádióállomás akkor mutatott jó példa. Tiszteljük és kövessük! 1982. december 9. 134
